Magamról

Saját fotó
"Az olvasás - ha élvezetet okoz - segít élni. Átélni és túlélni is." - Vekerdy Tamás Minden, ami könyv, olvasás, írás, anyaság- Vivis.

2024. április 9., kedd

Olive Blake: Atlas Six

 


Sziasztok!

A legfrissebb olvasmányom a Könyvmolyképző Kiadó egyik újdonsága, ami egy elképesztően gyönyörű és különleges*, letehetetlen kötet volt számomra. A tavalyi év vége óta, amióta megtudtam, hogy jön magyarul, tűkön ülve vártam és minden reményemet felülmúlta. Nekem igazi szerelem lett, aminek a varázsa alól és a karakterei szemszögéből nehezen szabadulok. 

* Az ezt bizonyító videómat megnézhetitek itt !

TARTALOM: 

Titkok, árulás, csábítás. 

Minden évtizedben hat, egyedi képességekkel rendelkező mágiahasználó megkapja a lehetőséget, hogy bekerüljön a világ legelőkelőbb titkos társaságába. 

Üdv az Alexandriai Társaságban!

A kiválasztottak olyan hatalomhoz és befolyáshoz jutnak, ami még a legmerészebb álmaikat is túlszárnyalja.
De vajon milyen árat kell fizetniük érte? 

A hat kiválasztott mindegyikének megvan rá az oka, hogy elfogadja a Társaság rejtélyes meghívását. Foggal-körömmel fognak harcolni helyükért a Társaság soraiban - még akkor is ha meg kell kockáztatniuk, hogy közelebb kerülnek a legveszedelmesebb ellenségeikhez, vagy elárulhatja őket a legmegbízhatóbb szövetségesük. 

Még akkor is, ha nem fogják mind túlélni az évet. 

KIADÓ: Könyvmolyképző, 2024
ISBN: 9789635978342
RENDELHETŐ: itt


Az Atlas Six kétségkívül felrobbantotta az internetet, főleg a booktok közösséget, bár azóta úgy látom, kicsit megosztóbb: vagy imádják vagy utálják. Én mindenesetre az első rész után az előbbi tábort erősítem. Nem olyan régen fedeztem fel a dark academiát mint témát és ez a könyv szerintem nagyon érdekes ezt és a fantasy részét is összességében nézve. Ráadásul karakterközpontú (lehet sokak ezt nem szeretik annyira) és morally grey karakterekkel, szóval nagyon emberiek, komplexek, de számomra nagyon szerethetőek is. 

Az első oldaltól kezdve beszippantott az írónő írásmódja, aki egyébként fokozatosan és nagyon okosan adagolta az információkat, sokszor döbbenetet okozva, vagy leírva olyan életigazságokat, ami többé teszi ezt a könyvet, mint egy szórakoztató fantasy mű. A könyv elején és végén amolyan prológus - és epilógus szerűként van pár oldal Kezdet és Vég címmel, valamint nyolc részre van osztva olyan címekkel és karakterrajzokkal - amik utólag visszagondolva biztos, hogy nem véletlenek és nagyon is jellemzőek - illetve a vége felé van egy úgynevezett Közjáték fejezet, ahol egyszerre ámultam el és sokkolódtam; és nem értettem, hogy jön ez az egész a képbe, így innentől tényleg nem tudtam letenni a könyvet. 

Tehát, a következőképpen néz ki a könyv felépítése: 

I. FEGYVEREK (Libby)
II. IGAZSÁG (Callum)
III. CSATA (Nico) 
IV. TÉR (Tristan)
V. IDŐ(Parisa)
VI. GONDOLAT (Reina)
VII. SZÁNDÉK (Gideon) 
VIII. HALÁL (Ezra) 


A fent említett karakterek közül a hat kiválasztott: Libby, Callum, Nico, Tristan, Parisa és Reina; Gideon és Ezra mellékszereplők (de sokkal fontosabbak, mint hinnénk). Ezen kívül még akit feltétlen kiemelnék emiatt, az maga Atlas, aki az Alexandriai Társaságban tölti be az úgynevezett gondviselőjük szerepét, illetve Dalton, aki közvetlen előttük lett tag, de itt maradt kutatni és őket tanítani. Hogy milyen kapcsolatban állnak egymással ők mindannyian pontosan, annak van olyan része, ami az olvasók számára is rejtély még, a többi pedig spoileres lenne. 

A főhőseink mind-mind más és más környezetből jöttek, különböző jellemekkel, de valahogy mindegyikükben lehet valami, amivel esetleg tudunk azonosulni, vagy amit más esetben lehet elítélnénk, itt mégis érdekesebbé teszi a dolgokat, és segít túllátni bizonyos felszíneken. Én semmiképpen nem jellemezném ezeket a szereplőket egysíkúaknak, őszintén szólva én elfogult is vagyok velük: konkrétan szinte mindegyikükbe beleszerettem a könyv végére. Maga a világa szerintem nagyon egyedi és különleges, ígéretes, a kidolgozottságát nem mondanám központi elemnek, itt tényleg a karaktereken és az általuk megélt, átadott érzelmeken van a nagyobb hangsúly, ami szerintem teljesen rendben is van egy olyan könyv esetében, aminek ez a célja. 


"A tanulság a következő: vigyázz azzal, aki fegyvertelenül áll eléd!
Ha nem a célpontja vagy, 
biztos lehetsz benne, hogy a fegyvere leszel."

Libby és Nico határozottan olyanok, mint a pólusok, amik amennyire vonzzák, annyira taszítják -, ugyanakkor kétségkívül kiegészítik egymást. Mindketten a fizika törvényeit uralják, ők ketten kivételesen jól ismerik egymást, mert már a beválogatásuk előtt is vetélytársakként voltak az egyetemen. Tipikusan olyan a kapcsolatuk, hogy az őrültbe kergetik egymást, de közben a pokolba mennének a másikért. Libby önbizalomhiányával és szorongásával igazán együtt tudtam érezni, ugyanakkor egy nagyon elszánt és jószívű karakter, én jobban szerettem, mint amennyire idegesíthetett volna. Nico tipikusan az a srác, akit csak imádni lehet: ami a szívén, az a száján, imádja Libbyt ugratni, ugyanakkor a lelke mélyén sokkal több van benne, mint amennyit mutat, a végletekig képes elmenni azokért, akiket szeret - például Gideonért, akivel annyira csodás a kapcsolata, hogy az egyenesen megható. 
Tristan szintén olyan, aki felkelti a figyelmed, egy igazi rejtély, alapvetően nem rossz srác, de rejteget még meglepetéseket, ebben biztos vagyok. Ő illuzionista, ami azt jelenti, szó szerint átlát minden látszaton, amivel el akarják hitetni, hogy az nem az, ami, de annyira aprólékosan, hogy akaratlanul is elgondolkozunk, mire is képes még valójában, mert nem átlagos, az biztos. Reina zárkózott, pártatlan, elképesztő ereje van, ami egyszerre adottság és képesség, elég kemény női karakter és fogalmunk sem lehet, milyen is ő valójában. Parisa talán az, akit a legkönnyebb elítélni vagy nem feltétlen könnyű őt szeretni, úgy tudom, sokan nem is szeretik, de én alapjáraton megértem őt, bár tény, hogy félnék is tőle, viszont hiszem, hogy nem olyan rossz, mint amilyennek hiszik vagy mutatja magát. Ő telepata, az az belelát mindenki fejébe és befolyásolni is tudja a gondolataikat - annyira erős, amire még maga Atlas, akinek szintén hasonló képességei vannak sem számított; hiszem, hogy ő nagyon sokat tud hozzátenni az eseményekhez. És végül, de messze nem utolsó sorban, Callum... aki talán a legérdekesebb, legkomplexebb, legmegosztóbb, legemberibb mind közül és lehet, a legveszélyesebb is - Callum ugyanis empata, érzékeli az érzéseiket, többet tud, mint mondja, szintén képes befolyásolni, nem riad vissza semmitől... és mégis. A végére csak azt éreztem, még többet és többet akarok belőle, mert nem mindennapi karakter, és az egyik kedvenc részem a könyvből az ő monológjának egy része. 

Az, hogy csak öten kerülhetnek be, az egyikük halálát jelenti, amivel sokáig nem voltak tisztában, főleg azzal a részével nem, hogy sokszor maguk közt választják ki, ki az, akinek a haláláldozata erősíti a Társaságot... egymás ellen és egymás mellett is küzdeniük kell, és én egyre inkább azt érzem, hogy ez a a hatos más, mint a korábbiak. Ennek a hatosnak olyan kapcsolata van, ami mindent felül fog írni. Akkor is, ha épp szeretik és akkor is, ha épp megölnék egymást. Valahol egy kicsit mindegyikük szerelmes mindegyikükbe - tartják ezt sokan booktokon - de az biztos, hogy az olvasó (én legalábbis) valóban szerelmes az egész kaotikus szerepükbe, jellemükbe, kapcsolatukba. 

A további négy karakter is csak még érdekfeszítőbbé teszi az egész világot: Gideon és Ezra is okozhat meglepetéseket, de az igazi rejtély az nem más, mint Atlas és Dalton, spoilermentesen szólva külön és együtt is. A könyv természetesen olyan hidegrázós függővéggel ér véget, csodálatos keretbe zárva az egészet, hogy csak győzzük kivárni a következő részeket és próbáljuk kitalálni, mégis mi a fene fog még itt történni... 

Az Atlas Six egy gyönyörűen és döbbenetesen okosan megírt dark academia, aminek a világa teljesen elvarázsol, a karakterei miatt pedig megkérdőjelezed minden morális érzékedet és józan eszed - annyira a hatásuk alá kerülsz. És ha sikerül megérinteniük, soha többet nem engednek. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése