Sziasztok!
Az utóbbi időben kissé eltűntem, aminek egy kisebb olvasási és (nagyobb) blogolási válság volt az oka, valamint a felgyorsult életeseményeim. Pedig olvastam, nem is keveset, és mind olyan könyv, amiről szívesen írtam volna Nektek, de sajnos nem így alakult. Egyszer talán be tudom pótolni, nem ígérek semmit, de azért remélem. Viszont, habár kemény évet zártunk - és még mindig nincs vége ennek a helyzetnek - azért voltak kiemelkedő pillanatai és főleg olvasmányai. Ezek közül hoztam el párat, amik a legnagyobb hatással voltak rám.
1. Edith Eva Eger: A döntés
El sem hiszem, hogy egy hónap híján egy éve már, hogy olvastam ezt a könyvet; olyan maradandó élményt adott, hogy a legszívesebben minden évben újraolvasnám. Lehet meg is teszem.
Egy igazi hős, mégis a lehető legemberibb nő életrajza. Nem egy átlagos vagy szokványos Holokauszt (túlélő) történet. Szavak sincsenek arra, amit Edithnek át- és túl kellett élnie és igazán példaértékű lehet bárki számára az ereje. Sok más történetből megtudhatjuk, mik zajlottak pontosan, de ahogy írtam, nem mondanám bármelyik másikhoz hasonlónak.
Az akkor fiatal (csupán tizenhat éves) lány túlélte a poklok poklát, de még amiket utána átélt, ahogyan ezt feldolgozta sok sok év alatt, jóval azután is, hogy pszichológus lett, és mindezt arra használta fel, hogy másoknak segítsen megküzdeni a saját démonaikkal, lebontani a saját elméjük börtönének falait, és már (kilencven éves) dédimamaként mosolyog a könyv hátuljában - ez az egész valami elképesztő.
Nem csak azt tudjuk meg, hogyan élte túl Aushwitzet, de azt is, hogy ez később milyen hatással volt a további életére, kapcsolataira - a nővéreivel, a férjével, a gyerekeivel, és a barátaival, sorstársaival, sőt, a pácienseivel is. Betekintést nyerünk nem egy esetbe, amivel pszichológusként foglalkozott, megismerjük az embereket, akiktől tanult, akik traumái segítették őt a saját tragédiájának feldolgozásában és akiknek az ő élete, kitartása, reménye és megbocsátása segített abban. hogy megmenthessék saját magukat.
Nem sokszor mondom azt, hogy ezt a könyvet mindenki kezébe odaadnám, de A döntés abszolút ilyen. Hiszen, ahogyan azt az írónő írta: "Drágám, dönthetsz úgy, hogy szabad leszel."
/A teljes értékelést itt éritek el/
2. Patrick Ness - Siobhan Dowd: Szólít a szörny
Ez a könyv még ezer éve került a kívánságlistámra, sok évvel ezelőtt, sokáig azt hittem, már nem is kapható. Már Patrick "előszava" megható, amit és ahogyan Siobhanről írt. Nagyon örülök és hálás vagyok, amiért végül megírta ezt a könyvet, nem igazán Siobhan helyett, hanem inkább miatta, neki, érte - egyedül és mégis vele. Biztos vagyok benne, hogy ő is szívesen olvasná és hogy büszke arra, ahogy, amilyennek Conor története megszületett.
Nem mondanám mesének. Fantasynak sem igazán. Kicsit valahol persze mindkettő, de leginkább úgy fogalmaznék: őszinte, szomorú, néha kegyetlenül igazságtalan, mégis csodálatos, gyönyörű, megható és tanulságos történet arról, milyenek is vagyunk mi emberek, és hogy hogyan birkózunk meg az életünk nehézségeivel, veszteségeivel.
Conor életében nem egy nehézség jött, ahhoz képest is, hogy mennyire fiatal. Ott az édesanyja betegsége, az apja hiánya, a nagymamája nehézsége az érzelmekkel, a barátai elvesztése, a csalódás az egyetlen igaz barátjában, a fiúk, akik bántják, a diákok, akik észre sem veszik, a tanárok, akik kivételeznek vele... ezek valahol mind érthető, valahol igazságtalan dolgok - az élet részei. Kivéve a bántalmazást, annak soha, senkivel nem szabadna megtörténnie.
Aztán megjelenik a szörny, aki eljött érte, szólította - vagyis igazából a kisfiú szólította őt; azt hitte, azért, hogy az édesanyját mentse meg... de igazából nem ezért jött. Nem kívánok semmi mást, mint hogy mindenkiért menjen el a szörny élete legnehezebb időszakaiban; meséljen neki és segítsen... úgy, ahogyan itt tette a szörny Conorral. Úgy, ahogyan Patrick (és Siobhan lénye) tette az olvasóval. Mert nincs ennél fájdalmasabb, de felemelőbb sem.
/A teljes értékelést itt éritek el/
3. Taylor Jenkins Reid: Evelyn hét férje
Az írónő könyve az egyik, amit Kata barátnőmnek köszönhetek, hiszen sokszor miatta növekedik a kívánságlistám. Ugyanakkor erre a könyvre biztosan nem figyeltem volna fel nélküle és mekkora veszteség ért volna!
A történet egy fiatal, nagyravágyó újságírónő karrierjének, sőt, életének legnagyobb lehetőségével indul, hiszen a legendás Evelyn Hugo csak neki hajlandó interjút adni. Aztán amikor kiderül, hogy igazából a történetét akarja elmesélni, valamilyen oknál fogva viszont ezzel csak Monique-ot szeretné megtisztelni, ott kapjuk meg az első életleckét Evelyntől. Ebből nem egy lesz a könyv folyamán.
Őszintén szólva eleinte magam is sokat gondolkodtam azon, hogy miért fontos az, hogy ez a nő hétszer házasodott, és Monique kutatómunkájának eredményeivel sem kaptam erre igazán választ, egészen addig, amíg maga Evelyn nem fedte fel a történtek mögött rejlő okokat. Annyit elmondhatok, hogy összességében tekintve és amúgy is, sokkal de sokkal több van ennek a színésznőnek az életében, mint arra bárki is gondolna. És az, hogy mit ír a média, szinte soha nincs összhangban azzal, ami valóban történt. Ezt a mai világról is tudom, de itt adta át igazán. Elképesztő ez a könyv, ahogyan ír a szerelemről, életről, barátságról, családról, és arról, hogy egy nő mikre volt képes, hogy felküzdje magát a csúcsra, ne csússzon le teljesen róla, és végig védje azokat, akiket szeret.
Evelynről - ahogyan az emberekről általában - nem lehet elmondani, hogy jó vagy rossz. Ilyen nincsen. Vannak megkérdőjelezhető döntései, erkölcstelennek mondható tettei, de mindegyiknek olyan alapja van, amiért megérted. Mindezek mellett pedig ott vannak azok az érzelmek, az a gondolkodásmód, az az erő, ami viszont inspirál, amiért példakép, amiért csak csodálni lehet.
Abszolút újraolvasós!
/A teljes értékelést itt éritek el/
4. Maggie O'Farrel: Vagyok, vagyok, vagyok
Az Evelyn hét férjéhez hasonlóan ezt a könyvet is Katának köszönhetem (sőt, jobban belegondolva az eddigi összes történet, ami a bejegyzésben van, hozzá kapcsolódik), bár ez nem olyan közvetlenül, mint az eddigiek. Csak megjegyezte, még a GABO kiadó akciója kapcsán, hogy gondolkodik ezen a könyvön, és ezek után figyeltem fel rá én is.
A szokásosnál is nehezebb volt erről a könyvről írni, hiszen nem csak egy tehetséges író "igaz lehetne" novelláiról van szó, hanem életének minden olyan pillanatáról, amikor ő maga élte meg a történteket, amikor megérintette őt a halál szele. Nem úgy letehetetlen, mint egy izgalmas krimi, sőt; párszor azt éreztem, hogy lehet le kell tennem kicsit megemészteni az olvasottakat, de valahogy mégsem voltam erre képes. Van abban valami varázs, valami erő, ahogy megmutatja ezeket a (szerintem) intim pillanatokat, ahogy feltárja a lelkét, ahogy leírja: igen, ezt mind átéltem, a legtöbb dolgot, amitől egy ember félhet, de itt vagyok.
Voltak részletek, ahol ledöbbentem, amiket megkönnyeztem, amiken a hideg a rázott, egyszer olyan is, amitől annyira dühös lettem, hogy attól féltem, eldobom a könyvet, ahol elszorult a szívem vagy a legszívesebben összeszorítottam volna a szemem, ahol azt mantráztam: kérlek, kérlek, kérlek, csak legyen minden rendben!
Arról írni lehet felesleges is, hogy mely életesemények érintettek meg a legjobban személy szerint, hiszen ez lehet, mindenkinek más lesz; ugyanakkor a legtöbb mégis olyan, ami velünk is megtörténhetne vagy amitől kifejezetten rettegünk. Az ötlet, hogy egy ember életét a halálközeli élményein át mutasd be, pláne hogy ez az ember te magad vagy, önmagában nem tudom, mennyire számít különlegesnek, de Maggie írás- és gondolkodásmódja, a lénye, ami átüt a sokszor költői szépséggel megfogalmazott sorokon, mindenképpen azzá teszi. Ennek a nőnek a története, az élete megmutatja, hogy mi minden leselkedhet ránk, bárhol, bármikor, hogy az élet mennyi kockázatot és veszélyt rejt magában, önhibánkon kívül is akár; ugyanakkor azt is, hogy mégis érdemes élni, minden kockázatot vállalva, nem figyelmen kívül hagyva a veszélyt, de azt sem engedve, hogy akadályozzon minket. Olyan könyv, amit szerintem mindenkinek érdemes elolvasnia, függetlenül attól hogy hány éves, mit adott vagy mit vett el eddig tőle az élet. Mert erőd ad a folytatáshoz, bármilyen nehézséggel is nézzünk éppen szembe.
/A teljes értékelést itt éritek el/
5. Sienna Cole: Ahol a százszorszépek nyílnak
Nem csak a tavalyi év, de a blogos létem egyik legnagyobb megtiszteltetése is volt az, hogy előolvashattam Sienna könyvét, főleg, hogy a magyar írók közül ő az egyik legnagyobb kedvencem.
Ahogyan az írónőtől megszokhattuk, számítottam rá, hogy ez a története is mélyen bennem marad, mint minden eddigi, de ez kicsit másabb is, mint az előzőek. Nem tudnám egyértelműen pszichológiai thrillekhez sorolni, sokkal inkább pszichológiai dráma, vagy lélektani műfaj. Mindig is csodáltam Sienna fogalmazásmódját, ahogyan sokszor költői szépséggel ír, de úgy érzem, itt ebben is felülmúlta önmagát. Az egyik főszereplő, Molly abszolút olyan karakter, akivel így vagy úgy, de mindenki tud azonosulni, még ha más félelmei, nehézségei vannak, vagy más múlt kísérti.
A történetet két szemszögön át ismerhetjük meg, az egyik az övé, a másik pedig Normané, a rejtélyes szomszéd férfié, aki szintén sok mindenen mehetett keresztül, csak fogalmunk sincs, min, mivel ő maga sem emlékszik semmire. Vajon milyen érzés lehet nem tudni azt, hogy ki vagy, milyen ember, mi történt a múltadban? Megérné mindent elfelejteni, a rossz emlékeket kitörölni, ha ezzel a szépek is eltűnnének?
Rajtuk kívül két karakter az, aki még fontos: Mason és Daisy. Az írónő erősségei közt ott van, hogy a legtöbb karaktere komplex: se nem jó, se nem rossz, nem hibátlan, nem gonosz, nem éppen példaértékű, mégis fontos. Mason Reid szerintem pontosan ilyen.
Habár Daisy nem főbb szereplő, mégsem véletlen, hogy a képben van. Őt például nagyon sokszor nem tudtam hova tenni, aztán egy idő után, ahogy haladt előre a történet, kezdett megfogalmazódni bennem egy sejtés, ami félig-meddig igazzá is vált. Pont az, hogy nem teljesen találtam el, bizonyítja Sienna zsenialitását. Ezen felül minden egyes szereplőnél ott van, hogy nem mindig lehet teljesen elítélni valakit; van, amikor ennél sokkal összetettebb a helyzet: ha mentség nem is, magyarázat van. És ez a magyarázat sokszor más világításba helyez dolgokat, amik persze így is borzalmasak, de ettől még a tény tény marad.
Az emberi lélek és elme legmélyebb bugyraiba vezet be, végig kutatva a kérdést: milyen mértékű terhet vagyunk képesek elviselni, és hol van az a határ, ahonnan már nincs esély visszatérni?
Az önismeret fontossága miatt különösen ajánlom mindenkinek! Mert lélektérkép és tükörszilánk ez a könyv: mindenkinek szüksége van rá, hogy mélyre ásson a lelkében, és meglássa önmagát, még ha az odavezető út belé is vág.
/A teljes értékelést itt éritek el/
+1: Jodi Picoult: Második látásra
A könyv három részre van felosztva, és két idősíkon mutatja be a tartalomban leírt eseményeket: 2001-ben és 1932-ben. Nagyon sok kulcs karaktere van, az ő bemutatásukkal kezdődik minden, és egyre többet olvasva derül ki, ki hogyan illik a képbe.
Ebben a történetben az írónő a többi könyvéhez hasonlóan nem csak egy fontos témát tár elénk. Megelevenedik a lapokon egy kisváros élete, megmagyarázhatatlan dolgok sokasága, a szellemvilág, az emberi gyarlóság, de hősiesség is, sorsszerűség, és izgalmas nyomozás egy rejtélyes haláleset után.
Ami viszont kiemelkedik a fentiek közül, az mindenképpen az az eugenetikai projekt, ami miatt több száz kényszer sterilizálás történt az 1920-as és 1930-as években. Bevallom, erről nekem sem volt tudomásom, és elég megrázó volt olvasni, hogy bizonyos emberek úgy döntöttek mások sorsa felől, ahogyan a tenyészállatoknál szoktak... ezeknek az embereknek sokszor fogalmuk sem volt, mi történik velük, és nem tehettek ellene semmit, a kísérlet kitalálói pedig szinte a gyilkosságtól sem riadtak vissza.
A Második látásra egy olyan regény, amit mindenképpen érdemes kézbe venni (ahogyan minden Jodi által írt könyvet), mert felnyitja a szemed, gondolkodásra, hitetlenkedésre vagy éppen reménykedésre késztet, egyszerre szakítja darabokra a lelked és melengeti meg a szíved.
/A teljes értékelést itt éritek el/
Ennél sokkal többet olvastam persze, 2017 után valahogy a tavalyi év volt az, amikor a legtöbb könyv került a kezembe, de mégis ezek azok, amiket a legfontosabbnak éreztem kiemelni. Remélem, minden körülmény ellenére azért idén is sok ilyen könyvről számolhatok be Nektek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése