ELŐOLVASÁS | L. K. Patrícia: Árnyak hangja

 

Sziasztok! 

Lehet, hogy van akinek ismerős Koós Patrícia neve, ugyanis több kiadónál szerkesztő és fordító, de hamarosan L. K. Patrícia néven debütál az első regénye, ami egy young adult fantasy. Az a megtiszteltetés ért, hogy az írónő maga kért fel a könyv előolvasására, amit itt is köszönök Neki és a Maxim kiadónak is - ugyanis náluk jön majd a Könyvfesztiválra előreláthatólag. 

Az Árnyak hangja alapból egy különleges történet szerintem, de számomra azért is, mert ez az idei 50. olvasott könyvem. 

(Borítóleleplezés hamarosan!) 

TARTALOM: 

Egy lány, aki nem ismeri a származását. 

Egy halhatatlan férfi, aki a legszívesebben elfelejtené a származását. 

És egy boszorkány, aki mindkettőjük vérét megkóstolná. 

Amikor Sorel apja súlyosan megbetegszik, és a gyógyító nem tud rajta segíteni, a lány - végső kétségbeesésében - kockázatos alkut köt egy rejtélyes boszorkánnyal. Vagy ahogy sokan emlegetik: Umbra leányával. 

Az umbrani viszont nem pénzt kér fizetség gyanánt. Nem, ő fiatalságot akar, még ha ez mások életébe is kerül. 

Killian pedig saját múltjának árnyai elől menekül, miközben akaratlanul is Sorel segítőtársa lesz. 

Vajon sikerül-e Sorelnek megmenteni az apját és Killiannek megtalálni a megbocsátást? Fedezd fel a mágia, intrika és bátorság világát ebben az elbűvölő történetben!

KIADÓ: Maxim, 2024

ISBN: 9789634997023

ELŐJEGYEZHETŐ: itt

(Várható megjelenés: 2024. szeptember 26.)

Az Árnyak hangja már egy bitang erős prológussal indít - ami az írónő elmondása szerint csupán egy novella volt és többek biztatására tette bele a regénybe, eredetileg nem volt része - ami után csak pislogtam, hogy ez mégis mi volt? Itt már mondhatni tudtam, hogy bizony egy új kedvencet fogok avatni. Ez a kezdés ugyanis betekintést enged egy 237 évvel korábban játszódó jelenetbe, Hes és Esca Renick életébe, ahol a nő - boszorkányként - egy kisfiúnak ad életet... egy kisfiúnak, aki így haszontalan, hiszen sosem lesz képes használni az erejét. (Már ez a fordított eset érdekes, hiszen általában a kislányokkal szoktak így lenni). Egy kisfiúnak, aki valami csoda folytán él. De nem sokáig - érezvén, hogy a gyermeke meg fog halni, Esca a nővére segítségét kéri egy bizonyos könyv által, hogy megmenthesse, bármilyen ára van. Egy könyv, aminek Árnyak hangja a címe és bizony a jelenben is érződnek a mágiájának visszafordíthatatlan utórengései. 

Eközben a jelenben megismerjük a tizennyolc éves Sorelt, aki egy nem éppen átlagos vár nem éppen átlagos fiatal úrnőjeként tengeti napjait. Mivel testőrök, tehát harcos férfiak közt nőtt fel, és egyedül az apja van neki, aki katona volt, nem áll távol tőle a harcművészet és ezt nem is rest az apja intézőjének a fiával, Rolanddel gyakorolni, aki kiemelkedő íjász és siketsége miatt jelnyelvvel kommunikál.  

A történetet három fő karakter szemszögéből ismerjük meg: Sorel mellett, Killian, aki egy több száz éves, halhatatlan, megkeseredett férfi, ugyanakkor számomra egy nagyon szórakoztató és összetett karakter, és a létezésének igazi történelme van; illetve Ridva, a kitaszított és hátborzongató, boszorkánynak titulált nő az erdő mélyén lévő kunyhóban, akit ha teheti, mindenki elkerüli. 

A regény cselekménye ott indul be igazán, mikor Sorel apja hazatérve súlyosan megbetegszik és mivel a gyógyító nem tud rajta segíteni, Sorel Ridvához, Umbra leányához fordul segítségért. A tényleges boszorkány azonban ijesztőbb és szívtelenebb, mint azt a lány fel tudja mérni - de apja iránti kétségbeesett szeretetétől hajtva mégis alkut köt vele: ha odavisz neki egy bizonyos férfit és egy rejtélyes könyvet, segít az apját megmenteni. Ridva szemszögét mindig hidegrázós volt olvasni, hisz más fantasy történetek többségében előforduló boszorkányokkal ellentétben ő vérbeli ragadozó, aki semmitől sem riad vissza, hogy megszerezze, amit akar, de a valódi szándékai csak az olvasók számára tiszta, mindenki mást maga körül bábokként képes rángatni. 

A fent nevezett férfi természetesen nem más, mint Killian, akinek a múltjáról szépen lassan tünedeznek el a kegyetlenség árnyai: megtudjuk, hogy az édesanyját elveszítette, az apja megvetette, és a vár, ahol élt, az anyja idejében rózsákkal volt tele. A tolvajként hírhedt Killiant Sorel Roland és apja helyettese, Wex segítségével a bitófától menti meg, ahova épp felakasztani készülnek, és bár a férfi látszólag az életével tartozik neki, majd ő lesz az, aki Sorelt megmenti, a lány természetesen nem avatja be annak a miértjébe, miért van rá szüksége. Ennek ellenére amikor megkéri, hogy segítsen neki azt a bizonyos könyvet ellopni, a férfi egy percig sem habozik. 

A két főszereplő, Sorel és Killian dinamikája egyszerűen elképesztő: külön-külön is nagyon jól megalkotott karakterek, és együtt is olyan jeleneteik vannak, amiken vagy nevettem, vagy izgultam, vagy sírtam, vagy megborzongtam, mert a sorokon át is éreztem a kémiájukat. 

"(...) Az utolsó szóval együtt pendül el valami Sorelben. Mint amikor a hárfa húrja elszakad. Egyszer, még kislány korában belopódzott a szobába, ahol az apja féltve őrizgette elhunyt felesége hangszerét. A hófehér, csontból készült hárfát lepedővel takarták le, amiről úgy lebbent fel a por, mint télen a legfinomabb hó. Sorel félve nyúlt a húrok felé. Remegett a keze, de mégis hozzáért az egyikhez. És az pontosan abban a pillanatban pattant el, és apró sebet húzott az ujjára. Ugyanezt a pillanatnyi fájdalmat érzi most, csak éppen a szívében. Olyan, mintha a húrok egymás után szakadnának el benne."

Habár a történet a több szemszög ellenére is E/3-ban íródott, ami sokak szerint nem engedi olyan közeli érzelmi síkba az olvasót, mint az E/1, Patrícia bebizonyítja, hogy ez bizony nem feltétlenül van így. Ahogy a fenti idézet is tökéletesen mutatja, mennyire szépen és kifejezően bánik a szavakkal. A története azonnal magával sodor, gúzsba köt, és olyan érzelmi hullámba ránt, amiből végül az ember nem is akar szabadulni, annyira elbűvöli. Az emberek minden rosszindulata, minden szeretete, rettegése és bátorsága, természetfeletti ereje megnyilvánul ebben a sötét mágiával és néhol vérrel átitatott történetben, amire a már kevésbé emberi szereplőnk rettenetesen szomjazik. Az egyedi világmegalkotás és izgalmas, fordulatokban gazdag történet olyan befejezéssel ér véget, ami először űrt hagy az olvasója lelkében, majd az utolsó sorok után szinte viszketnek az ujjai a folytatásért. Az Árnyak hangja szó szerint és átvitt értelemben is az a titokzatos és tiltott könyv, aminek a varázslata dalol és szinte lehetetlen neki ellenállni.

On Sai: Álruhában (Vágymágusok 1.)

 

Sziasztok!

On Sai olyan magyar író, akinek a munkásságát régebb óta ismerem és követem, bár olvasni ezelőtt körülbelül tíz éve is lehet, hogy olvastam tőle, mégis nagyon mélyen bennem maradt a humora és hogy mennyire letehetetlennek tartottam az írásait. A Vágymágusok sorozatát már többször figyelemmel követtem az évek alatt, de azt hiszem, így nem sokkal a befejező rész előtt a lehető legjobbkor kezdtem el olvasni. Itt is köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző kiadónak!

TARTALOM: 

Lehet barátság férfi és nő között? 

Szépvölgyi Rianna egy eldugott völgy grófkisasszonya, aki bogaras atyjával és zenész ikeröccsével él. Rianna férfiruhában van, amikor balszerencséjére találkozik Ras parancsnokkal, aki a hazaérkező hírhedt Kartal hercegnek gyűjt katonákat. 

Riannát összecseréli az ikertestvérével és magával viszi. 

Ha rájönnek, hogy Rianna lány, kiirthatják felségárulásért a családját. Vajon sikerül visszacserélnie magát, mielőtt lelepleződik? De mit tegyen addig a férfiasan vonzó Ras, a magát mutogató jóképű Mort és a vad Lidérc közelében, ha a mágiája csalogatja a férfiakat? 

Míg a hercegre várnak, valaki vadászni kezd a csapatra. Rianna nem számíthat másra, csak az eszére és egy hajmeresztő szövetségesre, miközben őket lesi a természet, ami hol a halálukat akarja, hol pedig illetlenül valami mást. 

"...amikor reggelente álmosan felnézel a tornyokra, vagy megcirógatod a falat, az ember azt kívánja, bárcsak ő lenne a kezed alatt?"

KIADÓ: Kömyvmolyképző kiadó, 2019

ISBN: 9789634577270

RENDELHETŐ: itt

A Vágymágusok első részében megismerjük Szépvölgyi Riannát, aki gróf kisasszony létére szívesebben vesz férfiruhát, lovagol és jobban érdekli mindaz, amit egyébként úrihölgyként nem illene csinálnia. Ezzel szembe ikertestvére Roan sem az a tipikus úr; sokkal érzékenyebb és művészibb alkat, mint hogy például katonának való legyen... 

A sors fintora, hogy Ras parancsnok pont akkor gyűjt a visszatérő hercegnek katonákat, amikor összetalálkozik Riannával, és a testvérének gondolva el is viszi magával. Ugyan Roan utánamegy, hogy helyet cseréljenek, de ez végül meghiúsul, szintén Ras által, aki így már nem csak egy egyszerű férfinak hiszi Riannát, hanem a nemi identitását is félreértelmezi. Ez az alapkoncepció egyébként sokszor igencsak humoros és sokszor kínos vagy épp életveszélyes eseményekbe sodorja Riannát - és néhány társát is - ahogy az idő egyre csak telik, de ő továbbra is álruhába kényszerül és Roan gyávaságának hála ez így is marad egészen a könyv végéig. 

Az írónő szerintem egy nagyon egyedi varázsvilágot alkotott meg, csupa érdekes karakterrel. Rianna egy igazán talpraesett hősnő; nagyszájú, annyira bátor, hogy az már vakmerő, de ugyanakkor hatalmas szíve és önfeláldozó képessége teszi igazán kivételessé. Számomra a tartalomban is említett három férfi karakter szintén nagyon érdekes és kiemelkedő volt: Ras ugyebár a katonaság parancsnoka, így elég kemény jellemmel rendelkezik, ugyanakkor valamiért mégis a szívén viseli Rianna sorsát és nem egyszer próbálja is védeni, úgy, ahogy mást nem. Mort igen csak érdekes szereplő, aki sokszor kettős érzelmeket vált ki az olvasóból, és könnyű túl hamar ítéletet hozni felette, a végére cseppet sem mondanám annak a negatív karakternek, akinek eleinte hittem. De aki természetesen nekem is mindent vitt, az nem más, mint a rejtélyes Lidérc, akit látszatra nem érdekel senki, és mégis: mintha valahol igenis törődne az emberekkel, különösen Riannával - kettejük közt ugyanis olyan erős érzelmi vonzás, különleges kapcsolat alakul ki, hogy én azt hittem, sejti, hogy igazából nő, de nem. Néha kicsit vicces volt saját magukat heteroszexuálisnak valló férfiakon érzékelni a zavart, amit a Roannek hitt lány okozott bennük, de ugyebár Rianna amellett, hogy lány, úgynevezett szipoly is, akiket az egész birodalom pusztít puszta rettegésből és ezáltal a mágiája is vonzza őket. 

A világépítés és karakterek, illetve az általuk kialakult kapcsolatok - a fent említettek mellett például Rianna és Zaher közti barátság is a szívem csücske lett - mellett On Sai a cselekményt is úgy építette fel, hogy egy percig sem unatkozik az ember. Nagyon gyorsan el lehet olvasni, nagyon sokat lehet izgulni és még többet lehet nevetni. Ugyanakkor vannak olyan megható szálai, mint például az ikrek apjának az esete, illetve olyan fordulatai, mint ami végül kiderül Lidércről a végén. 

Első olvasásra hirtelen ez a fiúnak hitték és katonák közé kerül eset nekem nagyon Mulan feelinget hozott magával, és nagyon szeretem is azt a mesét - de az ottani eseményekkel ellentétben Rianna végig megőrzi az álcáját és a könyv úgy ér véget, hogy elképzelni sem tudom, mi lesz még itt, de nagyon kíváncsi leszek, meddig sikerül mindenkit átvernie maga körül és mi történik e közben, ami többek közt a Lidérccel való kapcsolatát is illeti. A tartalomban ott a kérdés: lehet barátság férfi és nő között? Szerintem határozottan lehet, de az biztos, hogy nem Rianna és Lidérc közt, az ő kémiájukat még én is érzem a betűkön át. 

"(...) Mégis mit mondjon? Hogy olyan napfény árad belőled, amit mindenki érez? Hogy amikor reggelente álmosan felnézel a tornyokra vagy megcirógatod a falat, az ember azt kívánja, bárcsak ő lenne a kezed alatt? Amikor nevetsz, még én is elhiszem, hogy a világ jó. Nem várhatsz arra, hogy egyszer majd más leszel, és akkor ettől hopp, hirtelen boldog leszel. Az vagy, aki vagy, itt és most légy boldog."

A fenti idézet árulkodik róla, mennyire szépen is ír ez a nő, amellett, hogy mennyire olvasmányos, és úgy van tele szenvedéllyel, hogy igazából még csak semmi olyan sincs a lapokon. Az írásmód és világa mellett pedig a borítók azok, amik abszolút annyira egyediek és gyönyörűek, hogy már csak ezért is öröm ránézni a polcomon, de bizony a beltartalom sem marad el mellette, így alig várom, hogy teljes legyen a sorozat és kiderítsem, miket tartogat még számomra. Tiszta szívből ajánlom! Mert olyan szenvedéllyel ragad magával, hogy ha akarnál, sem tudnál szabadulni a varázsa alól.

Lynn Painter: Újra meg újra

 

Sziasztok!

A Jobb, mint a filmeken után nem is volt kérdés, hogy ezt a könyvét is olvasni szeretném az írónőnek - abszolút etalon lett, ha valami könnyedebb kikapcsolódásra vágyom. Ez megint olyan kötet lett, amit elképesztően szerettem!

TARTALOM: 

Emilie Hornby,a tizenhét éves gimnazista mottója: "A sors balekoknak való. A szerelmet meg kell tervezni." A tinilány ennek jegyében, szerelemtől ittasan, kicsinosítva indul iskolába az év legromantikusabb napján, február 14-én. Bár mindent előre lejátszott a fejében, és gondosan rögzített is a heti tervezőjében, Emilie élete legrosszabb Valentin-napját éli át. Egyik baj és csalódás jön a másik után, semmi sem úgy alakul, ahogyan megálmodta. Miután túljut az első sokkon, a nagymamájához menekül egy kis vigasztalásért, és ott hajtja álomra a fejét. Másnap reggel hatkor megszólal a telefon ébresztője, és - ó, te jó ég! - újra Valentin nap van. Az utána következő nap pedig...? Ismét egy rémes Valentin-nap!

Emilie egy olyan rémálomszerű időhurokban ragad, amelyből nem tud kiszabadulni, így aztán újra meg újra átéli az "első" Valentin-nap rémségeit. Miközben mindenféle trükköket bevetve próbálja megakadályozni a balszerencse ismétlődő áradását, nem tud szabadulni a rejtélyes, mégis elbűvölő Nicktől sem, akibe szó szerint minden nap beleütközik. 

De vajon meddig kell még szenvednie ebben a Valentin-napi purgatóriumban, és tehetetlenül végignéznie, hogy fenekestül felfordul az élete? És mi történik, ha a sok furcsa esemény közepette mégis valami jó kezd kibontakozni, de az univerzum nem ad több lehetőséget a javításra...? 

KIADÓ: Kossuth Kiadó, 2024

ISBN: 9789636362744

RENDELHETŐ: itt

Lynn Painter újabb története szintén egy igazi könnyed, aranyos és humoros, teljes kikapcsolódást nyújtó könyv, ami azért érint fontosabb témákat is, csak épp nem nyomasztóan. Ha nyaralásra kerestek könyvet, arra is tökéletes, de azzal számoljatok, hogy hamar a végére lehet érni.

Emilie élete legboldogabb Valentin-napjára készül, hiszen már rég eltervezte azt is, mit fog felvenni és megvolt a konkrét forgatókönyve, hogy mi hogyan zajlana tökéletesen a barátjával, Josh-al. A kezdeti nehézségek a reggeli rutinban sem szegik a kedvét és továbbra is vidáman indul el, de amikor összeütközik a szótlan labortársával, Nickkel, már tudja, hogy ez a nap nem úgy fog alakulni, ahogy eltervezte (és mi lesz még később!). Nicket az első felbukkanásától elkezdve azonnal megimádtam, tipikusan az "egyszer szól, de akkor nagyot" kategória, szarkasztikus és kissé rejtélyes figura, de a kezdetektől látszik, hogy a szíve a helyén van. Felajánlja, hogy elviszi Emilie-t, aki már így is késésben van, így az ajándékozás Josh-al várat magára, majd sorra olyan történik a nap további részében, ami kibillenti őt az egyensúlyából: Josht félreérthetetlen helyzetben találja a fiú exével, kiderül, hogy a pályázatot, amit annyira várt, tévedésből nyerte meg és nem tudják neki biztosítani a helyet, majd az apja közölte, hogy elköltözik az új családjával. Emilie ezek után imádott nagymamájánál keres vigaszt, úgy dönt, hogy ott alszik, hogy minél korábban véget érjen ez a szerencsétlen nap... de másnap otthon ébred, a saját ágyában, ismét február 14-ei dátummal. 

A kezdeti sokk után megpróbálja megakadályozni és elkerülni, hogy mindez újra megtörténjen, nem is egyszer, de a sokadik alkalom után rájön, hogy bármit is tesz: az összeütközése Nickkel és az események további láncolata is elkerülhetetlen. Amikor közös kávézásra megy Nickkel, Josh-al, és Josh exbarátnőjével, akivel előző nap kapta rajta, egyszerre kínos és komikus jelenetnek lehetnek tanúi az olvasók. Listát ír magának, hogyan hozhatná rendbe ezt az egészet, de mikor így sem jár sikerrel, rájön, hogy lehet mégsem lehet mindent eltervezni az életben, legalábbis annyira erőteljesen, amennyire ő szeretné, biztosan nem. Így amikor már sokadjára is élete legrosszabb napjára ébred, úgy dönt, ha minden következmények nélkül marad, akkor lényegében azt csinálhat, amit szeretne, nem igaz? 

Így a KNN (következmények nélküli nap) nevében azzal indult, hogy engedély nélkül elvitte az apja kocsiját, amit elvettek tőle és bevonták a jogosítványát, az iskolai bemondón szakít Josh-al, kioszt egy-két embert, megírja a főnökének, hogy nincs kedve bemenni dolgozni, beismeri Nicknek, hogy vonzónak tartja és szeretne vele lenni, így el is lógnak az iskolából, tetoválást csináltat, felszöknek egy épület tetején lévő erkélyre aminek a létezését ma már mindenki letagadja, pedig az apja ott kérte meg az anyja kezét - és ezzel összességében egy olyan napot töltenek együtt, annyira mélyen megismerve egymást, ami megváltoztatja mindkettejük életét. Miután Nick beszélt a saját tragikus okáról annak, miért gyűlöli a Valentin-napokat és Em megmutatta neki a vallomásokkal teli cipős dobozát - aminek egyes részeit a fejezeteknél olvashatjuk mi is - az utolsó hét percben megcsókolják egymást. Majd véget ér a KNN nap és ők azt hiszik, képesek továbblépni, pedig nem. 

Legalábbis Nick tényleg úgy viselkedik ezek után, mintha mi sem történt volna, mert azt gondolja, Emilie ezt várja el és jobb így, de nyilvánvalóan nem így van. Ez a nap nagyon sok mindenre ráébreszti Emilie-t és ezáltal az olvasót is: bizonyos határokon belül merd megtenni, amit a szíved diktál, mert egyszer élsz. Illetve, akárhogyan próbálkozol is, vannak dolgok, amiket egyszerűen nem lehet szabályokkal megtervezni - ilyen is a szerelem is. 

" - Oké, Alex, tiéd az a srác. 

- Akik ismerik, mind azt hiszik róla, hogy bunkó, mert sosem mosolyog. 

Felnéztem a kenyeremről, és egy fekete kabátos pasit láttam, aki egy dobozzal a hóna alatt sétált el mellettem.

- De valójában egy kedves fazon, akinek lelkiismeret-furdalása van, mert bunkón viselkedett valakivel, aki pedig nagyon fontos neki. 

A fickó felpillantott az ablakra, és... 

Nick volt az.

- Egy tökéletes napot töltött együtt egy tökéletes csajjal - folytatta Rox. - De cinikus volt, és nem tudta elhinni, hogy ez a kapcsolat tartós lehet, ezért ellökte magától a lányt. 

Roxra néztem, és alig tudtam kinyögni: 

- Mi van? Miről beszélsz? 

- Csak amikor kitakarította a kocsiját, és még mindig érezte a lány illatát a bátyja kabátján - folytatta Trey -, tört rá a szinte elviselhetetlenül fájdalmas érzés, hogy mennyire hiányzik neki. 

- Mi a franc ez az egész? - Szipogtam, és zavartan pislogtam, amikor Nick megállt, és egyenesen ránk nézett. Rám. Alex úgy folytatta, mintha ott sem lennék. 

- Tudja, hogy elszúrta, de csak ajándékot akar adni neki a születésnapjára. Aztán elmegy." 

Nem szoktam konkrét jeleneteket idézni egy könyvből, de itt muszáj volt, mert kivételesen nagy kedvencem, ahogy meglett írva ez a rész. Emilie barátai és a családja is olyan emberek, akiket nagyon imádtam, főleg a nagymamáját, aki az egyik legikonikusabb karaktere a regénynek. De persze akit a legjobban szerettem ebben a történetben, az maga Emilie és Nick, mert Lynn Painter szereti elérni, hogy tizenéves srácokba szeressek bele, akik ráadásul amúgy nem is léteznek. 

Nem csak Emilie és Nick végső (és természetesen a korábbi) jelenetei, és annak módja, ahogy ebben a barátai vagy a nagymamája részt vettek volt az, ami nagyon tetszett ebben a történetben, hanem az is, ahogyan minden konfliktus helyzet megoldódott például a családjával, vagy éppen Josh-al, aki nem olyan rossz ember, mint ahogy a könyv elején hinnénk - az időhurok pedig, ami idáig vezetett teszi a könyvet még különlegesebbé. 

Az Újra meg újra egy igazán lélekmelengető olvasmány, amin nem egyszer nevetsz hangosan, de amit esetleg meg is könnyezel, és a mondanivalója mindig veled marad: merj bátor lenni és hagyni néha, hogy sodorjon magával az élet, mert néha bizony tényleg csodás érzés mindent elrontani.

Istók Anna: Semmiért egészen

 

Sziasztok!

Istók Anna munkásságával régóta szemezek, gyönyörű borítói és életszerűnek előrevetített történetei miatt főleg, de mint gyorsan kiderült számomra, a legkiemelkedőbb a különleges írásmódja. A Semmiért egészen lett az első választottam tőle, de biztosan nem az utolsó. Teljesen a része lettem és a részem lett. Itt is köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

TARTALOM: 

Szerettél már bele

egy másik emberbe azért, 

mert azt érezted, ő pont olyan, mint te? 

Tudsz szívből szeretni? 

Nándi és Flóra az egyetemen találkozik, ahol az ügyeletes szépfiú elcsavarja a gépészkarra járó, komoly lány fejét. Senki sem jósol nekik nagy jövőt, de ők egymásba szeretnek és összeházasodnak. A felszínen minden ideális. De vajon milyen sérelmek, hazugságok rejlenek, a látszólag tökéletes kapcsolat mélyén? Mi lesz, ha egy nap az egyensúly felborul? 

Valaki hibázik. Valaki titkot rejteget. Valakit megcsalnak. 

Valaki pedig nekiáll, hogy igazságot szolgáltasson.

Vajon ki lehet a titokzatos szerető, aki eléri, hogy Nándi szép lassan feladjon mindent: családot, lakást, munkát, karriert? Vajon meddig éri meg bosszút állni, és mikortól kell megbocsátani? 

Mindenki hibázik. Te is. 

Nézz csak tükörbe, azt hiszed, te tökéletes vagy? 

Istók Anna erős hangú, átütő erejű író, aki a nehéz élethelyzeteket érthetően és izgalmas olvasmányként tálalja. A lebilincselő regény egy házasság széthullásának története, melyben meglepő módon elevenedik meg a görög mondavilág egy alakja. A regényt felnőtt női olvasóknak ajánljuk. 

Éld át a történettel a megtisztulást!

KIADÓ: Könyvmolyképző, 2019

ISBN: 9789634577478

RENDELHETŐ: itt

A Semmiért egészen már a végletesen kifejező, költői címével és a (történet ismerete után főleg) brutálisan szimbolikus borítójával felkelti a figyelmet. A fülszöveg alapján már számíthatunk rá, hogy egy mély lélektani történetről van szó, de hogy milyen hatással bír, arra mégsem tudtam felkészülni előre. Habár a 236 oldalával nem számít egy vaskos kötetnek, eleinte mégis lassabban haladtam vele és ennek ellenére olyan sokrétű problémákat, élethelyzeteket, ok-okozati szálakat jár körbe, hogy semmiképpen nem marad hiányérzete az olvasónak. 

A regény központjában, ahogyan a tartalomból is megtudjuk, két ember kapcsolata és tönkrement házassága áll - de valamilyen módon mégis sokkal messzebbre nyúlik és sokkal többről szól ez a történet. Flóra és Nándi az egyetemen ismerik meg egymást, ahol Flóra az okos, független női szerepben, míg Nándi a megjavíthatatlan szépfiú szerepében tetszeleg. Azt hinnénk, sokszor olvastuk már ezt a történetet, de nem így és nem ezzel a befejezéssel. Így egy nappal az elolvasása után is csak az jár a fejemben, hogyan tudta mindazt beleírni egy kötetbe az írónő, amit, mert ez messze nem csak egy szerelmi történet. Benne van általa a reménytelen és beteljesült szerelem egyaránt, emberi jellemek, a neveltetések hatásai, gyermekkori traumák gyökere, amik kihatnak a felnőtt kori énünkre, az anyaság és apaság kérdése, hogy mi is a szerelem, és mit érdemes vagy mit képes az ember feláldozni érte, mi az, amikor még érdemes küzdeni egy kapcsolatért, és melyik az a pont vagy helyzet, amikor már jobb is, ha vége, hogy meddig tart a bosszú és mikor érdemes inkább megbocsátani, vagy meg lehet-e egyáltalán, hogy ugyanaz a történet mennyire más, csak mert másik szemszögből nézed, hogy milyen egész életre és jellemfejlődésre, lélekre kiható élethelyzetek vannak... Mindez nem mindennapi módon, nagyon különleges írásmódban, sokszor egyenesen költőien megfogalmazva.

Flóra és Nándi karakterén kívül aki még nagyon fontos a történetben, az Emő - szóval valahol igazából ez nem is kettő, hanem három ember története főként, de ha belegondolunk, akkor ennél jóval többé is. Csak ők hárman talán a legfontosabbak, illetve ott van a negyedik, igazi mesélőként tetszelgő szereplőnk, Nárcisz, akinek igazából végig rejtve maradt a kiléte. Lehet ember, lehet bármelyikünk és mégis, annyira eltávolodik az emberi léttől, hogy lehet egy másfajta igazságszolgáltatás is, ami nem emberi, sokkal inkább isteni, természetfeletti. Ahogy a tartalom utal is rá, a görög mitológia egy alakjaként sejlik fel a történetben, de engem mégsem hagy nyugodni, ki vagy mi is lehetett ő valójában - mégsem maradt bennem élményt rontó kérdés emiatt. 

Emő az a karakter, akit sajnálsz, mert nem azt érdemelte, ami érte, Flóra az, akinek szurkolsz és minden hibája ellenére mégis megérted és együttérzel vele, Nándi pedig az, akiből - nemtől függetlenül! - túl sok van a világban. Nem szabadna így lennie és nincs is ez rendben, de közben valahol mélyen pedig ott a magyarázat, miért olyan, amilyen, viszont ez nem mentség semmire. 

A nárcisztikus jelző ma már egy olyan népszerű sziktokszó, amit szeretnek sokszor ráhúzni mindenkire, amiben persze van is némi igazság - egészséges mértékben ugyanis minden emberben van nárcizmus és kell is legyen, de amiről beszélünk, az már az a fajta mentális állapot, ami pusztító tornádóként jön az életedbe és vagy túléled vagy nem. Istók Anna számtalan olyan élethelyzetet, kapcsolatot, élményt és érzelmet mutat be, amivel szerintem mindenki tud azonosulni valamilyen szinten és nekem rengeteg ilyen a könyv elolvasása utáni feldolgozási időszakban realizálódott hogy jé, ez is benne van, erre is kitér, ezt is behozta ezzel a szállal és ez minden túlzás nélkül elképesztő. Arról nem beszélve, hogy milyen személyes felismeréseket okoz(hat) az olvasóban is a saját életére reflektálva - magam előtt láttam, mikor mehetett volna tönkre a saját kapcsolatom/házasságom, milyen okból, miért nem lett így mégsem és mit tehetek még az ellen, hogy megtörténjen. Mert nekem azért más a helyzetem, nekem megéri küzdenem. És valakinek valami más lesz az önreflektálás oka, vagy akár több dolog is, mert tényleg annyi minden, olyan lélektani mélységek vannak érintve ebben a könyvben, amiről nehéz is írni és kifejezni, olvasni kell. 

"A magány nem ugyanaz, mint az egyedüllét. A magány nem más, mint a világban való létezés. Folytonos meghasonlás, folytonos visszavágyódás a gyermekkori öntudatlanságba, annak érzetével, mennyire fáj az idő. A magány nem pozitív és nem negatív. A magány egyszerűen a teremtés alapköve, az öntudatra ébredés következménye. Aki ezt elfogadja, megtalálja önmagát."

Annyi idézetet, hihetetlenül megfogalmazott életigazságot kiírhatnék ide, hogy ki sem férne, így maradok a fentinél, aminél a leghosszabban kellett megállnom, hogy ízelgessem magamban és a világom megszűnt létezni, amíg ezt tettem és aminek újraolvasásánál megint katarzis van bennem. A Semmiért egészen egy nagyon erőteljes és egyedi atmoszférájú kötet, aminek az egésze és főleg a vége se nem boldog, se nem szomorú, inkább reményteli... ami sokszor nyomasztó, valahol mégis felszabadító.

A Semmiért egészen tükröt tart az olvasója elé is, majd hagyja, hogy az összetört darabokban megtalálja a lénye darabkáit, amíg egy teljesen új ember nem lesz azáltal, amit a történetével és főleg annak előadásmódjával ad - előadásmódjával, mert bizony ez egy kivételes remekmű, magával az élettel és annak értelmével a főszerepben. Olyan rengéseket okoz az olvasó lelkében, amit aztán soha nem felejthet el és minden hasonló élethelyzetében benne rezonál.