Sziasztok!
A 2019-es év nem egy mélyreható, fantasztikus könyvet tartogatott a számomra, de a fiatal és mégis hihetetlenül koraérett, elképesztően tehetséges Nyáry Luca első könyve messze az élre került. Nagyon fontos és érzékeny témát/témákat boncolgat a Vigyázat, törékeny! és hihetetlen, amit ez a lány írás alatt véghez vitt ebben a regényben. Az értékelésemből kiderül, mennyire.
TARTALOM:
A boldogságon nincs lejárati dátum?
Zsófi tizenhat éves, a legjobb barátja a fülhallgatója, az érzelmek kikészítik és fogalma sincsen, hogyan tovább. Az anyja halála óta hibás puzzle darabként tengődik, élete egy véget nem érő lejtő. Zsófi retteg attól, mi várja az alján, éppen ezért úgy dönt, hogy nem is akarja megtudni és inkább az életből kivezető utat választja. Ehhez azonban még el kell intéznie valamit: megakarja magyarázni a húgának, hogy miért teszi ezt. Zsófi összeszedi életének minden olyan eseményét, ami ehhez a naphoz vezetett; félrecsúszott estéket, kísértő emlékeket és kisiklott barátságokat.
Vajon törvényszerű egy ekkora tragédia után az összeroppanás, vagy elcsíphetőek azok a pillanatok, amikor még van választás? A keserédes és realisztikusan durva jelenetekben bővelkedő regény ezekre is választ keres.
Nyáry Luca első könyve kendőzetlenül mutatja be a depresszió legkeményebb arcait is. A Vigyázat, törékeny! nem egy csupán tehetséges fiatal szerző regénye, hanem korrajz és látlelet is, a szereplőké és a kamasz lété egyaránt. Rólad - Neked.
KIADÓ: Menő Könyvek, 2019
ISBN: 9789634037385
RENDELHETŐ: itt
Miután kiemeltem a lentebb látható képmontázson az idézetet (és a legszívesebben egyébként kiírnék még jó párat), pár percig csak néztem magam elé, hogy mégis mit, vagy inkább hogyan írhatnék.
Az ilyen könyvek miatt az olvasás a lételemem és az ilyen könyvek miatt tartom azt, hogy nem elég az öt csillag értékelésnek Molyon ráadásul nekem nincsen egyforma öt csillag, bonyolult egy ember vagyok.
A lényeg: felesleges csillagokban mérni valamit, ami ennyire kiemelkedő, minden téren.
Azóta olvasok, amióta tudok – lassan tizenhét éve –, napi rendszerességgel is már körülbelül tíz éve; szóval nem egy könyvet olvastam (vagy fogok még), és mégis… nem tudom, olvastam-e valaha olyan könyvet, ami ilyen sok téren a legjobb. Ifjúságiban, komoly témák átadásában… mindenben.
Tudjátok, van az az érzés, amikor elemi erővel tör rátok: ez a könyv nekem kell. Nos, velem pontosan ez történt. Jobban, mint eddig valaha, bármelyik könyvnél.
Már a megjelenése előtt kívánságlistára tettem, két kedves a barátnőm (Kata és Judit) véleménye után pedig azonnal tudtam, hogy minél hamarabb meg kell vennem. Mikor legutóbb találkoztam velük, nem is volt tervben, hogy könyvesboltba megyünk. Az meg, hogy én könyvet veszek, pláne nem. Azt hiszem, összeesküdtek ellenem :D De az, hogy mindketten sírtak rajta, nem sokszor fordul elő; az pedig, hogy kérleljenek, vegyem meg – szinte soha. A kezemben volt, de visszatettem és kisétáltunk… körülbelül három métert, mikor belém hasított, hogy „a fenébe, nekem ez a könyv MOST kell!”, és visszafordultam. Megvettem. Még aznap este elkezdtem és másnap este csuktam be. Sírva.
Elképesztő, hogy ezt egy ma köztünk élő, tizennyolc éves lány írta. Nem is akárhogyan. ÍGY írni valamiről sajnos tapasztalat kell – és ez van is, az övé és a környezetéé. Az a vicces, hogy én mikor anno, tizenhat évesen olvastam a Tizenhárom okom volt…ot, szerettem, ahogyan később a sorozat is tetszett – azért, mert tudtam, mit szeretne átadni. De nem sikerült. Most, Luca könyvét, Zsófi történetét olvasva nem csak tudtam, hanem éreztem is – mert különböző háttérrel is tudsz azonosulni ugyanazzal az érzéssel – ráadásul ki tudja, hány embernek segít ezzel, ami pedig még fontosabb, hogy nem árt vele. És ez a nem mindegy. Lucának sikerült az, ami Jay Ashernek, a Netflixnek és sok más embernek nem: olyan valósághűen átadni ennyire komoly témát/témákat, ahogy az tényleg élethű, egy nagyobb traumától az „apróbbakig”, (az öngyilkosságig, mint lehetőség) – mindenféle problematizálás vagy túlromantizálás nélkül. És úgy, ahogy ezt egy fiatal tényleg megéli, ugyanazokkal a társadalmi stigmákkal, ahogyan a való életben van. Szóval a tizenéves énem szerette a Tizenhárom okom volt…ot leginkább azt, ami lehetett volna, a huszonéves viszont szinte megveti. Aki hozzám hasonlóan szerette régen vagy akár most, az felejtse is el inkább. Aki pedig csalódott benne, az olvassa el a Vigyázat, törékeny!t, és máris helyreáll minden.
Ez a könyv egy fiatal, magyar író, egy mai, hozzánk hasonló lány kendőzetlenül őszinte, szókimondó, brutális, mégis megható küzdelme azzal, amin nagyon sok, ha nem minden fiatal átmegy egyszer. És a legszívesebben most mindenki kezébe odaadnám, akiébe lehet – sőt, a saját polcára tenném, mert ráadásul újraolvasós. Fiataloknak, idősebbeknek, diákoknak, tanároknak, szülőknek, gyerekeknek.
Ugyanis ez a könyv mindent vitt nálam 2019-ben, és az életemben is olyan olvasmány lett, amit nem egyszer újraolvasok még – minden évben büszkeséggel, hogy ilyen tehetséges, érzékeny, csodálatos lány él köztünk, és nem fél kiírni magából azt, amit ki kell♡
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése