M. L. Eperke: Az Ősi Erők Gyermekei

 

Sziasztok!

A következő olvasmányom egy mondhatni kezdő feltörekvő magyar írónő, M. L. Eperke első könyve, ami egy négy részes sorozat kezdő kötete. Az Ősi Erők Gyermekei ifjúsági fantasy, ami azért is keltette fel annyira a figyelmem, mert nagyon sokszor szembejött velem. Nem csak a borítója egyedien gyönyörű, hanem szerintem a történet alapötlete sem mindennapi. Talán nem hibátlan - melyik első könyv az? - de elképesztően ígéretes kezdés, olyan írásmóddal, ami engem teljesen levett a lábamról, és berántott egy olyan örvénybe, amiből nem tudok és nem is akarok szabadulni. Alig várom, hogy megismerjem a folytatásokat! Itt is hálásan köszönöm Eperke megtisztelő bizalmát és egyúttal a recenziós példányt is!

TARTALOM: 

Amélia azt hitte, ebben az évben az érettségi lesz számára a legnagyobb megpróbáltatás. 

A kamaszlány élete azonban darabokra hullik, nevelőszülei balesetével. Nem sejti, milyen különleges családba kerül amikor a nagybátyja, Roland magához veszi. Ő és a fia egy titokzatos Intézetben dolgoznak, ahol gyakran megfordulnak a férfi örökbefogadott gyerekei, Damien és Lucienne is. Első látásra mind hétköznapinak tűnnek, ám idővel egyre több misztikus apróság jelenik meg körülöttük. 

Vajon mit kutat Roland az intézetben, és miért figyeli néha Améliát a szeme sarkából? Damien hogy tud mindig a legjobbkor feltűnni? Lucienne-nek tényleg nincs választása a jövőjével kapcsolatban? A család barátja és az intézet biztonsági őre, Patrik miért akar ennyire jóban lenni Améliával? De a legfontosabb kérdés a lány számára mégis az, hogy vajon mit is tehetett az apja, amiért Roland ekkora hévvel gyűlöli? 

Amélia gyanítja, hogy Roland veszedelmes titkokat rejteget előle, de nem marad ideje válaszok keresgélésére, mert az idő gyorsabbnak bizonyul nála. Családja és élete darabokra hullik, és csak egyet tud biztosan: egy olyan ősi történetbe csöppent, ami legalább olyan idős, mint maga a Föld. 

KIADÓ: MAGÁNKIADÁS, 2022

ISBN: 9786150167497

RENDLEHETŐ: itt

Az írónő által megalkotott világ - ami szerintem igazán egyedi és különleges - azonnal magával ragadja az olvasót, ugyanis in medias res módon a közepébe vágva az első fejezetben már azt olvashatjuk, hogy Rolandot várják, aki elviszi Améliát az új otthonába. 

Győrbe érve Amélia rögtön abba a családi életbe csöppen, ami számára az első pillanattól kezdve rejtélyes, mintha Rolandék titkolnának valamit... Elsőként Benji-t, Roland fiát ismerjük meg, mikor kipakolják a csomagokat, de később ő nem szerepelt annyira sokat, illetve nem is került hozzám közel. Akik viszont annál inkább ellopták a szívem, az a francia testvérpár: Damien és Lucienne. Amíg Damien visszahúzódó és csendesebb, illetve az az igazi "ritkán szól, de akkor nagyot" típus, addig Lu igazi forgószél, viszont imádnivaló a lelkesedése és annak a barátnak tartom, akire mindenkinek szüksége lenne. Roland az a szereplő, aki a leginkább vegyes érzelmeket váltotta ki belőlem: jelenleg nem éppen a szívem csücske, de mégis érdekel a komplexitása és kíváncsian várom, hova fog kifutni az ő jelleme. Róza és Dominik karakteréről pedig csak annyit tudok spoilermentesen mondani, hogy mindketten a lelkemig hatoltak a jelenlétükkel.

Miközben próbál beilleszkedni új családjába és teljes gőzerővel tanul az érettségire, Amélia azon kapja magát, hogy egyre többször terelődnek a gondolatai a rejtélyes intézet felé, ahol Roland dolgozik; illetve ott a kérdés: Mi történhetett az apja és Roland között, amiért a férfi ennyire utálta a testvérét? 

Aztán amikor egy alkalommal Amélia is eljut az Intézet környékére, ekkor találkozik Patrikkal, aki a család barátja és az intézet biztonsági őre, és aki azonnal szemet vet Améliára. Érzékeltem már egy enyhe szerelmi háromszög lehetőségét a levegőben, hiszen ott van Damien is, aki szintén annyira közel engedi magához a lányt, amennyire talán soha senkit - nem csak mentálisan, hanem fizikailag is, a fiú ugyanis képtelen elviselni az érintést, Améliával mégis más - de nem különösebben aggódom emiatt. Nem árulom el, ki mellett látnám szívesen Patrikot (mert az Amélia - Damien páros nem is kérdés, hogy endgame), akit én egyébként minden ellenére nagyon megkedveltem, de szerintem nem lep meg senkit, ha elismerem, hogy teljesen beleszerettem Damienbe.

" - Mi képviseljük az Ősi vonalat. Nagy ő-vel. A legenda szerint minket a Föld teremtett, és ő adott nekünk különböző erőket azért, hogy segítsük a fejlődését. (...) Az Ősik voltak az első faj a Földön. Pontosabban a Föld kezdetben négy fajt teremtett: az életet, a halált, a teremtést és a pusztítást."

Az írónő szépen lassan adagolja az információkat, ahogy halad előre a történet, úgy lesz egyre több kérdésed, úgy lesz minden egyre gyanúsabb, és úgy jössz rá bizonyos dolgokra Améliával. Nagyon tetszett az, hogy nem csak leírta, hogy ez és ez történt, hanem mindig belevonva az olvasót a történtekbe, a szereplőkkel együtt ébresztett rá dolgokra és szó szerint azt az érzést váltotta ki belőled ezáltal, amit a szereplő is érzett. A számomra leghidegrázósabb jelenetek szinte mindig az Intézetben történtek... nem szeretnék ennél bővebben belemenni a cselekménybe, mert ezt olvasni kell ahhoz, hogy igazán átélhesd és higgyétek el, nagyon megéri neki esélyt adni. Annyi biztos, hogy mindent megadott nekem, amit egy könyvben szeretek; nevettem, sírtam, izgultam, kiborultam, reménykedtem. 

Annak ellenére hogy első kötet, szerintem már itt nagyon szépen volt felépítve a cselekmény és úgy bontakozott ki a történet, ahogy "kell", bár sejtem, hogy fejlődést fogok tapasztalni már a következő kötetekkel - ugyanakkor az kétségtelen, hogy Eperke hatalmas tehetség, akinek csodálatos írói vénája és mesélő készsége hozzátesz az egyébként is különleges alapötlethez. 

"Tudod, én hiszek abban, hogy senki sem születik jónak vagy rossznak, hanem a rá ható erők teszik olyanná, amilyen, legyenek ezek energiák, csillagok, vagy  a hozzá közeli emberek." 

A kötet plusz különlegessége az illusztrációk, amik egy-egy jelenetet festenek le, és amikért egyszerűen odavagyok, annyira szépek és kifejezőek. Sok művészt követek, akik könyvekhez alkotnak fanartokat például, de eddig nem ismertem olyan magyar illusztrátort, aki ennyire levett volna a lábamról, viszont Burinskaite Karolina csodás munkát végzett, konkrétan én is így láttam a fejemben a szereplőket (a borítók is az Ő érdeme). 

Sokaknál olvastam, hogy mennyire jó lett volna, ha tizenéves korában olvassa ezt a történetet - de szerintem ez ne ijesszen el senkit. Én is közelebb vagyok már a harminchoz, mint a húszhoz, szóval a tizenévestől pláne messze állok, mégis hatalmas kedvencet avattam. Igen, ifjúsági fantasy, de ennek is vannak szintjei. Nem lesz attól "gyerekes", vagy kevésbé értékes, mert a fiatalabb korosztály is olvashatja, sőt! Én igazából tizennégy éves kortól felső korhatár nélkül tiszta szívből ajánlom azoknak, akik szeretik az egyedi fantasy történeteket! 

Az Ősi Erők Gyermekeivel Eperke beleírta magát a kedvenc magyar szerzőim közé és alig várom, hogy végig kövessem ezen az úton, mert hiszem, hogy ez még csak a kezdet. Megérdemli! Már a sorozat első kötete egy okos, lebilincselő, izgalmas és érzelmes utazásra invitál és az utolsó sorok után sem könnyen engedi el a lelked.