Alix E. Harlow: Starling-ház

 

Sziasztok!

Alix E. Harlow könyve olyan sokszor szembejött velem, hogy felkeltette az érdeklődésem. Külön élményt adott az, hogy számomra nagyon kedves emberekkel olvashattam együtt, de milyen jól is tettem! Nagyobb kedvencem lett, mint arra számítottam; határozottan az év egyik legjobb olvasmányélményét adta. Itt is köszönöm szépen a recenziós példányt az Agave Kiadónak!

TARTALOM: 

Néha egy olyan házról álmodom, amit még soha nem láttam... 

Opalról sok mindent el lehet mondani - árván maradt, kibukott a középiskolából, főállásban űzi a cinizmust, részmunkaidőben pénztáros -, de az számára a legfontosabb, hogy jobb életet teremtsen az öccsének, Jaspernek. Egy olyat, ami mindkettejüket kijuttatja Edenből. Ez a Kentucky államban található kisváros két dologról híres: a balszerencséjéről és E. Starlingról, Az Alvidék  tizenkilencedik századi írójáról, akinek több mint száz éve nyoma veszett. 

A remeteként élt író semmi mást nem hagyott maga után, csak baljós pletykákat és az otthonát. Mindenki úgy gondolja, legjobb tudomást sem venni a hátborzongató házról és annak emberkerülő örököséről, Arthurról. Vagy majdnem mindenki. 

Félnem kellene, de álmomban nem tétovázom. 

Opal gyerekkora óta Az Alvidék megszállottja. Amikor esélye nyílik belépni a Starling-házba - és pénzt szerezni az öccse jövőjének megalapozásához -, nem tud ellenállni a kísértésnek. 

Ám a gonosz erők egyre mélyebbre ásnak a Starling-ház eltemetett titkaiban, és Arthur rémálmai túlságosan valóságossá válnak. Miközben Eden a saját szellemei között fulladozik, Opal rádöbben arra, hogy végre talán lesz oka a városban maradni. 

Álmomban otthon vagyok. 

És most harcolnia kell. 

Üdv a Starling-házban! Belépés csak saját felelősségre. 

KIADÓ: Agave Könyvek, 2023

ISBN: 9789635982400

RENDELHETŐ: itt

Habár az írónő korábbi, Tízezer ajtó címmel megjelent könyvét láttam már párszor, valamiért mégis elkerülte a figyelmem, nem úgy, mint a Starling-ház, aminek csodaszép borítója mellett a nagyobb híre megkövetelte, hogy ne sétáljak el csak úgy mellette. Éreztem is, hogy szeretni fogom, de mégis megdöbbentett az, hogy ennyire. Határozottan kiemelkedő lett számomra a fantasy műfajú könyvek közül! 

Alix E. Harlow egy elképesztő világba kalauzol minket: egy igazi kisvárosba, amit befed a folyton borongós hangulat köde, ahol ritkán süt ki a nap és akkor sem mindenkinek és olyan hihetetlen atmoszférát teremt a könyvnek, hogy azonnal bevonja az olvasót a való világból, mintha ő is ezeken az utcákon sétálna a főhőssel. 

Így ismerjük meg Opalt, akinek túl hamar kellett felnőnie és aki tizenhat éves kora óta egyedül vigyáz az öccsére. Egy motelszobában élnek, még az anyja ismeretsége által, aki egy éjszaka a folyóba hajtott autóval. Ez a történet tele van nem mindennapi szereplőkkel, és köztük az egyik aki leginkább ilyen, az a motel tulajdonosa, Bev. De erről nem szeretnék sokat írni, mert ezt olvasás közben kell átélni. 

Eden - a nevével ellentétben - cseppet sem paradicsomi kisváros, sőt... Opalnak minden célja az, pontosan ezért, hogy a testvérét kijuttassa innen, és ezért bármire képes: lop, hazudik, megszakad, az életét adná érte. A kettejük kapcsolata az egyik, ami a legmeghatóbb volt számomra a történetben. 

A történet alapvetően lassabb lefolyású, mégis érdekfeszítő és ott indul be igazán, amikor Opalt egyre és egyre jobban vonzza a Starling-ház, a maga vészjósló és hátborzongató, mégis különleges kertjével és amikor Arthur, a jelenlegi örököse munkát  ajánl neki,  képtelen nem elfogadni: egyrészt a ház (és a fiú) iránti megmagyarázhatatlan vonzalma miatt, másrészt pedig azért, mert tudja, az öccsének ez lehet a legjobb (ha nem az egyetlen) esélye. 

A könyv írásmódja több szempontból is egyedi: az egyik ilyen az, hogy amíg Opal szemszögét E/1-ben olvashatjuk, ezáltal is még inkább átélve és érezve mindent, amin keresztülmegy, legyen az minden kétségbeesése, reménye, ragadós mocsár a lába alatt, vagy a kert eldugottabb részén lévő gyönyörűsége - addig Arthur gondolatait is megismerhetjük, de E/3-ban, kicsit eltávolodva, mégis teljes belelátással és átéléssel. Így semmilyen apró információ, fontos momentum nem marad ki, amiről tudnunk kellene. Ami miatt pedig még ilyen, az az elképesztően szép, hol pedig ijesztően nyers írásmód, a zseniális humorról és finoman borzongató jeleneteiről már nem is beszélve. 

A legkiemelkedőbb "szereplő" még ebben a regényben az nem más, mint maga a ház, aminek szó szerint lelke van, a falain átrezdülve, a kertjét életre keltve; szinte érzed a keserűségét, szomorúságát, vágyát és gondoskodását, ami már önmagában még különlegesebbé teszi az egész könyvet és mindehhez hozzájönnek még a lap aljára szedett szószedetek, amik még nagyobb látásmódot és sokszor hidegrázós felismeréseket adnak a cselekményhez. 

A történet során több igazságot is megismerhetünk a ház történetéről, ami mint kiderült, pontosan az, ami: apró részletei egy nagyobb történelemnek, aminek a darabjait szépen lassan ismerjük meg és szedegetjük össze, míg megkapjuk a valódi hátteret, ami döbbenetesebb, mint gondolnánk. 

Nincs olyan rész, amiért ne lennék oda ebben a könyvben: az egész cselekménye, felépítése, írásmódja, szereplői, a kapcsolataik, a ház és annak története, az események alakulása, minden rettenetes vagy csodálatos eseményével együtt; az az érzelmi szint, amit okoz az olvasó lelkében, csak azzal, hogy kézbe veszi és igyekszik megismerni... egyszerűen hihetetlen. Alix E. Harlow beírta magát a kedvenc íróim közé, azok közé, akiktől ezentúl mindent olvasnom kell. 

"(...) El tudod ezt képzelni? Hogy a világ minden szeszélyednek engedelmeskedik, hogy bármi, amit kitalálsz, igaz lesz - csak azért, mert te meséled el?"

Az egyik kedvenc részletemet itt olvashatjátok. 

A Starling-ház fenomenális, minden fantáziát felülmúló és mégis túlságosan életszerű, varázslatos és hátborzongató, rettenetesen gyönyörű mese szeretetről, családról és otthonra találásról. Arról, hogyan küzdjünk meg a saját szörnyeinkkel a poklunkban ahhoz, hogy aztán a mennyországunkban végre megnyugodhassunk.