Sziasztok!
Kate Robb debütáló kötete már a szép, szimbolikus borítójával felkeltette a figyelmem, és mivel a tartalom is csupa jót ígért, minden adottnak tűnt egy igazi nyári olvasmányhoz. Itt is köszönöm a recenziós példányt az Agave Kiadónak!
TARTALOM:
EGY FIATAL NŐ AZ ÖSSZETÖRT SZÍVÉRE KERES GYÓGYÍRT EBBEN A SZESZÉLYES, BARÁTOKBÓL-SZERELMESEK ROMÁNCBAN. ÁM VÁRATLANUL EGY OLYAN ALTERNATÍV VILÁGBAN ÉBRED, AHOL NEM CSAK AZ EXE AZ EGYETLEN, AKI ELTŰNT AZ ÉLETÉBŐL.
Amikor Gemmát négy együtt töltött év után dobja a barátja, úgy reagál, ahogy minden értelmes huszonnyolc éves tenné: leissza magát a húgával, a bolondos nagynénjével és a legjobb barátjával, Daxszal. A túl sok margarita után aztán úgy döntenek, hogy mágikus szerelmi tisztítókúrát hajtanak végre, amely azt ígéri, hogy kitörli Gemma exét a múltjából. Követik az összes utasítást, beleértve a plátói csókot Dax részéről, hogy megpecsételjék a sorsot.
Amikor Gemma másnap felébred, rádöbben, hogy a komolytalannak gondolt varázslat működött. Nemcsak olyan, mintha soha nem járt volna az exével, de az élete többi része is a felismerhetetlenségig megváltozott. És ami a legrosszabb: Daxnak fogalma sincs, ki ő.
Hogy visszafordítsa a varászlatot, és visszatérjen a régi életébe, Gemmának meg kell győznie egykori legjobb barátját -aki most szinte idegen -, hogy csókolja meg. Ám ahogy lassan végrehajtja a tervét, azon kapja magát, hogy beleszeret a férfiba, méghozzá mindent elsöprően. Hamarosan gyötörni kezdi a kétely, hogy egyáltalán vissza akar-e térni a régi életébe. Hiszen mi van, ha Dax volt az igazi mindvégig?
KIADÓ: Agave, 2024
ISBN: 9789635982653
RENDELHETŐ: itt
A Szerelem a végzetem egy igazi könnyed, nyárias rom-kom, ami bár nem lett olyan nagy kedvencem, mint Abby Jimenez könyve, mégis jólesett a lelkemnek ebben a hőségben - és bár sokkal könnyedebb is, mint az Átkozottul szeretlek, mégis valahol elgondolkodtató.
Gemmával négy év után szakít a párja, akivel bár messze nem volt akkora a szerelem, mint hitte, természetesen mégis rosszul érinti mindez - így amikor a nővére és bolondos nagynénje, illetve a legjobb barátja, Dax társaságában bú felejtésre adja a fejét, kiderül; van az a margarita mennyiség, ami után egy szerelmi varázslat sem tűnik őrültségnek. Amikor azonban másnap reggel felébred, semmi sem olyan az életében, mint azelőtt: kiderül, hogy megvalósította gyerekkori álmát és van egy szépségápolási boltja, nem veti meg az egy éjszakás kalandokat és a legfontosabb: Dax sem a legjobb barátja, sőt, egyáltalán nem is ismerik egymást. Ugyanis azon az estén, amikor megismerte az exét, Stuartot, akkor ismerte meg Daxot is, majd a közös társaságok által végül létrejött kettejük megtörhetetlen szövetsége - ami most mintha soha nem is létezett volna.
Biztosan mindenki elgondolkodott már legalább egyszer az életében azon, hogy
mi lett volna, ha... ? Mi lett volna, ha nem megyek el oda aznap este? Mi lett volna, ha nem találkozom azzal az emberrel? Mi lett volna, ha máshogy teszek valamit, mint ahogy szoktam? Az életünk alakulását számtalan apró tett irányítja, és ugyan van, amit sorsszerűnek hiszünk, mégis itt van például Gemma esete: azzal, hogy azt kívánta, bár soha ne lett volna az élete része Stuart, Daxot is elveszítette, ugyanakkor teljesen máshogy alakult az egész élete. Valamit veszített, valamit nyert. Valószínűleg mindegyikünk életében van egy ilyen esemény vagy egy ilyen személy, csak lehet, hogy fogalmunk sincs róla...
Gemma tehát egy alternatív univerzumba kerül, a saját életének egy másába, amiben van, ami ugyanaz: a nénikéje jelleme, ami igazán üdítő színfoltja a történetnek, vagy a nővérével szoros kapcsolata (bár ez a kis idő ebben a másik életben arra is ráébreszti, hogy mennyire nem foglalkozott azzal, mire is vágyhat a nővére, és így nem támogathatta úgy, ahogyan a nővére őt mindig), amit teljesen át tudtam érezni úgy, hogy nekem is van egy húgom (bár ő sokkal fiatalabb). Ami pedig más, az a szerelmi élete, a karrierje és természetesen Dax hiánya. Ez utóbbi pedig annyira felülír minden mást, ami akaratlanul is elgondolkodtatja: vajon van értelme a fiú nélkül bárminek, vagy tényleg csak barátság volt mindig is, ami köztük volt korábban?
Korábbi tudását felhasználva igyekszik visszaszerezni Daxot az életébe, ami messze nem olyan könnyű, mint reméli, hiszen a fiú sem teljesen ugyanolyan ebben a világban. Alapvetően Dax egy olyan karakter, akit nem lehet nem imádni, és az olvasó talán csodálkozik is, hogy hogy jött a képbe egyáltalán Stuart, mikor ott volt ő is? Ráadásul hamarabb is, de talán mégsem minden véletlenül történt, úgy ahogy. Ám az idő alatt, amíg a teliholdat várja és mindenre felkészül a varázslat újraalkotásához, az érzései Dax iránt teljesen megváltoznak. Mire észreveszi, már valami egészen más, sokkal több alakul ki, mint legjobb barátság - és nem egészen biztos benne, hogy erről le tudna mondani. Beleszeret a fiúba, akiről sejthető, hogy már jóval korábban, az előző életükben is máshogy nézett rá, de ez persze csak utólag derül ki... ugyanakkor ezzel a varázslattal, azzal, hogy ebben az univerzumban van, felkavarta a szálakat és valahogy semmi sem úgy alakul, ahogy alapesetben kellene. Dax küszködik, mind a karrierjében, mind a magánéletében, olyan gondokkal, amik a másik világban meg sem történhetnének vele... így Gemma önzetlenül úgy dönt, bármi is legyen, muszáj visszatérnie a régi kerékvágásba, hogy minden rendben legyen.
" - Túlságosan szeretem őt ahhoz, hogy maradjak.
- Minden rendben lesz, Gems. Van egy olyan érzésem, hogy minden rendben lesz."
Amikor minden kész a varázslatra, hirtelen úgy tűnik, mégsem sikerült: ugyanaz a lepukkant lakás, de ott van az üzlethelyiség is, az álma, amit a másik univerzumban megvalósított, és itt is megvalósíthat. És ott van Dax is, aki a legjobb barátja, aki emlékszik rá, aki többet érez iránta - és miután most már ő is viszonozza, végre mindent tisztázhatnak. Különösen tetszett ez a része a regénynek, mert ez is azt mutatja, hogy semmilyen tettünk nem marad következmény nélkül - minden gondolatunk vezet valahova, és igenis hatással vagyunk a saját sorsunk alakulására, csak el kéne hinnünk, hogy bármire képesek vagyunk.
Egyedüli negatívum nekem személy szerint néhány erotikus jelenetének bizonyos megfogalmazása és Gemmának a gondolkodásmódja erről (amikor másra sem tudott már gondolni), de ez nem igazán vont le az értékéből - és lehet mást nem is zavarna annyira, mint engem, én köztudottan "érzékeny" és kritikus vagyok ebben a témában.
A Szerelem a végezetemben megvan minden, ami igazi komfort olvasmánnyá teszi: humor, izgalmak, szerethető karakterek, szoros testvéri kapcsolat, barátságból kialakuló szerelem, fánk és kávé. Olyan kérdések és problémakör, amivel mindenki szembesül egyszer; és ami ráébreszt, nem véletlen az, ami történik, és minden úgy jó, ahogy alakul.
