Bessenyei Gábor: Tested és lelkem

 

Sziasztok!

Bessenyei Gábor könyveivel, különösen a Tested és lelkem című kötettel már nagyon régóta szemezgettem, terveztem olvasni, mert egyszerűen hatással volt rám, ahogy megláttam. Azonnal megragadta a figyelmem a szimbolikus borító (ami így olvasás után nekem az összezúzott gyermeki ártatlanságot közvetíti, a szív alak mellett, ami nyilvánvalóan a két főszereplő érzéseire is utal), a kifejező címről nem is beszélve, a tartalmát is tekintve, hiszen a lányoknak a testét, a fiúknak a lelkét veszik sokszor semmibe. 

Itt is köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző kiadónak - az írónak pedig azt, hogy volt bátorsága egy ilyen "darázsfészek" témához nyúlni, és nem is akárhogyan tette ezt!

TARTALOM: 

Semmi bajom a meztelenséggel. 

Hogyan is lehetne? Igazából nincs is annál jobb, mint eljutni oda a lánnyal, hogy meztelenül láthasd. De mi van, ha nem csak te láthatod? Hanem az összes haverod, az egész iskola, és hirtelen mindenki azt hiszi, hogy jár neki belőle egy darab. Ez nem lehet a valóság. Mert ha az, nem biztos, el bírom viselni. De ha én nem bírom elviselni, mi lesz Lucával? 

Kemenes Bálint élete boldog. Ő a focicsapat ünnepelt sztárja, egyre sikeresebb a YouTube-csatorna, amit a barátaival csinál és még egy gyönyörű lánnyal is flörtöl. Igaz, az a lány a legjobb haverja barátnője... De hát miért nem szakít Luca Áronnal? Talán fél a fiú bosszújától? 

Orosz Luca az egyik legvidámabb, legmagabiztosabb lány az osztályban. Szeret olvasni, szívesen bulizik a barátaival, jól tanul és másoknak is segít. Aztán egy nap megtörténik vele az elképzelhetetlen: olyan képek kerülnek fel róla az internetre, amiket csakis egyetlen embernek szánt. 

Hogyan lehet ezután folytatni az életet? Ugyanaz az ember tud maradni, aki eddig volt? Kire számíthat, kibe kapaszkodhat? 

Bálint és Luca kalandja éppen csak elkezdődik, de a képek mindent megváltoztatnak. Bimbózó szerelmüket letöri egy olyan bosszú, aminek talán soha nem lépnek túl a következményein. 

Mit hajlandó Bálint feláldozni azért, hogy Luca mellett kiálljon? És vajon mennyit ér ez a szerelem? 

Te kitartanál a végsőkig? Tudnál ítélkezés nélkül segíteni? 

Tarts Bálinttal ezen a különleges úton, és ismerd meg a fiúk lelkének mélységeit!

KIADÓ: Könyvmolyképző kiadó, 2021

ISBN: 9789635614004

RENDELHETŐ: itt

Bessenyei Gábor neve már többször is szembejött velem, mikor az ifjúsági, magyar irodalomról volt szó és különösen erről a könyvéről tudtam biztosan, hogy egyszer mindenképpen el szeretném olvasni. 

Őszintén szólva nagyon rég volt rám ilyen nagy hatással egy történet, mind az olvasás alatt, mind közvetlenül utána és így már kis idő elteltével is. A Tested és lelkem műfaját tekintve ifjúsági, de sokkal komolyabb, mint az átlag, ez nyilvánvalóan adott a témájából is, illetve az írásmód, a mondanivalója, az életszerű tartalma miatt is. Az író stílusa már a legelső mondattól kezdve magával ragadott, egy olyan világba engedve betekintést, ami alapvetően nem könnyű és frusztráló: a valóságba. A fiatalok gimnáziumi valóságába, ahol sokszor csak a felszínt látjuk, a mélységeket már nem, és hajlamosak vagyunk bizonyos tényekre hivatkozva ítélkezni és bántalmazni, vagy csak csendben, közönyösen ignorálni azt a helyzetet, amit akár több empátiával és odafigyeléssel meg is érthetnénk; együtt is érezhetnénk azzal és támogathatnánk azt, akit érint, aki ellen irányul. 

A történetben megismerhetjük Bálintot, aki viszonylag népszerűbb tanulóként, a focicsapat sztárjaként, feltörekvő videósként éli átlagos mindennapjait. Az egyetlen, ami nem mondható átlagosnak az életében, az a Luca iránti érzései, aki nem más, mint az egyik gyerekkori haverjának a barátnője. 

Sokan már ezt az alapszituációt elítélhetnék, de Bálint és Luca igazából szoros barátságban állnak egymással és annak ellenére, hogy több is lehetne köztük, nem lépik át azt a bizonyos határvonalat, amivel elárulhatnák Áront. Talán a saját előéletemből is kiindulva (egy rossz kapcsolatban voltam, amikor megismertem a jelenlegi párom, aki azóta már a férjem és a kislányom édesapja is) jobban átláttam és megértettem az ő helyzetüket, ugyanis az mindenki számára egyértelmű, hogy Luca és Áron közt már semmi nem olyan, mint régen, és felmerül bennük a kérdés: akkor miért nem szakítanak? 

Erre a kérdésre viszonylag hamar választ is kaphatunk, ugyanis amikor Luca mégis meglépi a szakítást, rettegve várja, Áron beváltja-e a fenyegetéseit, közzé teszi-e azokat az enyhén szólva is kompromittáló fényképeket, amiket Luca neki küldött. De eleinte Áron nem tesz semmit, és már Luca kezdene megnyugodni, elkezdődne valami közte és Bálint közt, amikor robban a bomba - és a képek mégis kikerülnek. Mondanom sem kell, hogy ez felforgatja az egész világukat és tönkretesz mindent, amit csak lehet. 

Hivatalosan ezt hívják bosszúpornónak, és tekintve, hogy Luca elmúlt tizennyolc éves, nem feltétlen jutna előre az ügye bármilyen értelemben, ha rendőrségi feljelentést tenne, de nem is juthat el idáig. Ez az eset elkeserítő, de szinte mindennapos a mai napig és még mindig nagyon kevés alkalommal fordulnak nemhogy a hatóságokhoz, de egy tanárhoz, igazgatóhoz, vagy szülőhöz, más felnőtthöz sem, hiszen megakadályozza a végtelen mély szégyenérzet. Mert ez egy olyan dolog, ami miatt másokban - igen, a saját fiatalkori énemet is idesorolom - az első kérdés, ami felbukkan, az, hogy miért küldött ilyen képeket magáról? Vagy akkor már vállalja a felelősséget, hiszen ő küldte el, ő hibázott. 

Nem. Ismétlem, nem. Aki ilyet tesz, arra sok mindent lehet mondani: naiv, buta, meggondolatlan, hiszen ha szerelmes tizenévesként tesszük, akkor nem is tudjuk ezt józan ésszel sem átgondolni, de hogy hibás lenne? Semmiképpen sem. Leginkább áldozat. És az megint teljesen más, ha önszántadból, saját magad osztasz meg a nyilvánossal ilyen - bármilyen - tartalmat. (Itt ráadásul Luca nyomás hatására küldött el bármit is.) De ahogy az egyik legjobb barátnőm fogalmazta meg: ha valakinek PRIVÁTBAN küldesz bármit, legyen az egy meztelen kép vagy a legféltettebb titkod, bármiféle személyes gondolatod, és ezt az illető a tudtod nélkül hozza nyilvánosságra, ezzel elárulva a bizalmad, az egyrészt undorító, másrészt bűncselekmény - és ekkor nem lehetsz hibás, csakis áldozat. Biztosan megvan erről mindenkinek a maga véleménye, amit el is fogadok, akkor is, ha nem helyeslem és lehet nem leszek népszerű a sajátommal, de akkor is így gondolom én is. Mindamellett, hogy én is voltam mind a két helyzetben (csak nem ilyen erős végletekben): lettem volna áldozat, ha az én bizalmammal is visszaélnek és - sajnos - voltam az is, aki azt gondolta, ha ezt tette, olyan lány is.* Ez is bizonyíthatja, mennyi mindent látsz máshogy kamaszként és felnőttként. Különösen szülőként. 

Ami a könyvbeli szülőket illeti - nos, velük sem értek egyet, hogy szépen fejezzem ki magam. Nagyon sok minden bántott, frusztrált, felidegesített ebben a könyvben, és az leginkább Luca édesapjának és iskola társainak a szituációra adott reagálása volt. *Lehet, hogy előfordul az az eset is, amikor valaki könnyen kapható is, de az esetek nagyobb százalékban nem ez történik és ettől függetlenül ez még nincsen rendben. Nem leszel attól rosszabb, ha ilyen képeket küldesz valakinek - de tudnod kell, hogy a világ bánthat, ha ezt megteszed és kiderül. Nem lehet ennél jobb példa erre, mint ennek a könyvnek a cselekménye, amit a könnyen és gyorsan olvashatósága ellenére, vagy amellett, hogy letehetetlen és magához szegezi minden érzékedet, igenis nehéz volt olvasni. Nehéz volt, mert annyira életszerűen ábrázolta az egész lavinát, amit egy elkeseredett kamasz fiú bosszúja okozott, hogy az szinte magát az olvasót is elnyelte. Fuldokoltam ebben a könyvben. Fuldokoltam Luca fájdalmában, Bálint bizonytalanságában, kettejük kétségbeesésében, ugyanakkor levegőt adott nekem Bálint húgának, Petrának a karaktere. Petra egy olyan szereplője ennek a könyvnek, akit egyszerűen szívem minden dobbanásával imádtam. Elámultam a bölcsességén, reményt adott arra, hogy igenis léteznek még igazán együttérző és az igazságtalanság ellen felszólaló emberek, akikre mindannyiunknak szüksége lenne az életben. Petra ilyen volt Bálintnak: a humora zseniális, a megmondó jelleme annál inkább; a fiú nagyon sok mindent máshogy látott, átértékelt magában és a világban is. Petra formálta a bátyja nagyívű karakterfejlődését, miközben testvéri szeretettel támogatta és segítette, ugyanakkor nem félt helyretenni, ha úgy érezte. Ő az egyik olyan fontosabb mellékszereplő, akit feltétlen ki kell emelnem a történetben. A másik Benedek, aki szintén hatással volt Bálint látásmódjára, a saját magával kapcsolatos megítélésére, csak más módon és nem feltétlen pozitívan tekintve. Benedek által kerül előtérbe az iskolai bántalmazások más aspektusai is - amikor lehet, a tudatában sem vagy annak, hogy zaklatsz valakit, csak azzal, hogy hatással vagy másokra, akik követnek téged. A harmadik pedig Bogi, aki az élő bizonyíték arra, hogy sokszor semmit nem jelent, ha testközelből nézed végig egy ilyen eset tragikusan romboló következményeit: képes vagy te is ugyanebbe a hibába esni, kétségbeesésed vagy a büszkeséged által, mert teljesen máshogy látod a történteket, mint kellene. De ő legalább szerencsés módon egy pozitívabb módon tanulhatott belőle, megértve azt, hogy ezzel az ellenkezőjét éri el annak, amit szeretne, ilyen módon csak kihasználják és ő ennél többet ér. 

Már csak annak csekély tudatában is érdekes volt számomra ez a könyv, hogy egy férfi írta egy nőket érintő témáról, ráadásul egy fiú szemszögéből. 
Nincsenek szavak arra, mennyire zseniális, ahogy Bessenyei Gábor felépítette az egész történetet, amilyen mély érzelmi síkokba bele mert menni, olyan módon, hogy valamilyen szinten külső szemmel láthassuk, de mégis átérezzük, min mennek át a karakterek. Habár én tökéletesen átláttam és megértettem Luca helyzetét - a szégyent, a fájdalmat, a depressziót, a meghunyászkodást, meghasonulást: többet már nem lehet ugyanaz, aki volt és sosem lehet biztos benne, ki miért bámulja meg -, nem okozott bennem hiányérzetet az, hogy nem az ő szemszögéből van elmesélve a történet és annak ellenére, hogy vele történt meg, ő volt, akit igazán érintett, Bálintra is hatással volt ez és nem tudok áradozás nélkül elmenni amellett, mennyire jól volt ez ábrázolva. Mind Bálint karakterének rétegezése, mind pedig az, amiket megélt a helyzet által. Különösen, hogy egy cseppet sem romantizálja a történteket és nem teszi Bálintot egy túlságosan rózsaszín, jajj, ő nagyon más ködbe... mert persze, igen, más, hiszen ő soha nem élne így vissza sem Luca, sem más bizalmával - ugyanakkor nem lenne élethű, ha nem követhetnénk végig a folyamatokat a lelkében, legyen az negatív hatású is a pozitív mellett. Hiszen rá ugyanúgy hatással voltak azok a képek, belőle is ösztönösen váltott ki reakciókat, annak ellenére, hogy ezt szégyellte és tudta, hogy nem helyes, benne ugyanúgy felmerült eleinte, hogy Luca is hibás lehet, mindamellett, hogy segítette és támogatta, és a végsőkig mellette állt és ugyanúgy meg kellett küzdenie azzal, amit ez az egész eredményezett, ide sorolva azt is, hogy nem tudatosan vagy szándékosan, de ő sem volt elég türelmes és túl gyorsan túl sokat várhatott el, csak azért, ami történt - akkor is, ha őt nem csak a lány teste, hanem a jelleme is vonzotta, ha nem csak lefeküdni akart vele, de szerelmes is volt belé. És ismétlem, mindezek mellett végig támogatta, kiállt érte, amilyen mértékben csak lehetett. Ami pedig a legfontosabb, hogy ő ezt - idővel és némi segítséggel - de felismerte, elismerte, változtatni akart rajta, igyekezett máshogy nézni és rendbe hozni a károkat: amiket ő és amiket mások okoztak. 

"(...) Tudom, milyen érzés, amikor vágyakozol valaki után, a szobádban fetrengsz, nyüszítesz, mint egy kutya, mert nem lehet a tiéd, és csak álmodozol, csak álmodozol. És néha... néha eljön az a pillanat, amikor mégis a tiéd lesz. Ilyenkor nem tennél meg mindent, hogy meg is tartsd? Dehogynem. Olyankor nem gondolkodsz azon, hogy mi a helyes vagy helytelen, mit használhatnak fel ellened később, mert bízol és vágyakozol. Ezt nem is lehet másképp. Hogy lehet ésszel szeretni? Hogy lehet ésszel bízni? Pedig ezt kellene. Ilyenkor kellene csak igazán észnél lenni."

A fenti idézet tökéletesen bizonyítja azt, miért is kellene inkább megérteni egy ilyen eset áldozatát, mint megítélni. A Tested és lelkem egy rendkívül fontos és fájdalmasan gyönyörű történet, ami felnyitja a szemed, megnyitja a szíved, összetöri a lelked - és amit minden fiatal kezébe odaadnék, hogy megértse és átérezze annak a súlyosságát, amit tesz, amit gondol, amit kimond - vagy amit pont hogy nem. Hiszen mi a rosszabb? Ha bántalmazol - vagy ha fel sem szólalsz a bántalmazás ellen? 

Bessenyei Gábor története a saját életünkben zajló tragikus esetek egyikét mutatja be, rendkívüli érzékenységgel és bántóan nyersen, emberi karakterekkel, szemléletmódot megváltoztató gondolatokkal. Egy olyan kötet, amit egyszer a lányom kezébe adnék - ha elég idős és elég nyitott rá, ugyanis megmentheti őt attól, hogy ilyen történjen vele. Ha pedig mégsem, akkor a könyvbeli szülőkkel ellentétben én teljes mellszélességgel állok mellette. Ez az a könyv, amit most, fiatal szülőként, kisgyermeknevelőként, a bennem élő és ugyanezeket a hibákat elkövető kamaszlányként  annyi ember kezébe adnám, amennyibe csak lehet: legyen az tizenéves kamasz, fiatal felnőtt, sokat látott tanár, keveset tapasztaló szülő, mert MUSZÁJ lenne inkább együttérezni, megérteni és támogatni, mint ítélkezni, bántalmazni vagy csak csendben maradni.

Alix E. Harlow: Starling-ház

 

Sziasztok!

Alix E. Harlow könyve olyan sokszor szembejött velem, hogy felkeltette az érdeklődésem. Külön élményt adott az, hogy számomra nagyon kedves emberekkel olvashattam együtt, de milyen jól is tettem! Nagyobb kedvencem lett, mint arra számítottam; határozottan az év egyik legjobb olvasmányélményét adta. Itt is köszönöm szépen a recenziós példányt az Agave Kiadónak!

TARTALOM: 

Néha egy olyan házról álmodom, amit még soha nem láttam... 

Opalról sok mindent el lehet mondani - árván maradt, kibukott a középiskolából, főállásban űzi a cinizmust, részmunkaidőben pénztáros -, de az számára a legfontosabb, hogy jobb életet teremtsen az öccsének, Jaspernek. Egy olyat, ami mindkettejüket kijuttatja Edenből. Ez a Kentucky államban található kisváros két dologról híres: a balszerencséjéről és E. Starlingról, Az Alvidék  tizenkilencedik századi írójáról, akinek több mint száz éve nyoma veszett. 

A remeteként élt író semmi mást nem hagyott maga után, csak baljós pletykákat és az otthonát. Mindenki úgy gondolja, legjobb tudomást sem venni a hátborzongató házról és annak emberkerülő örököséről, Arthurról. Vagy majdnem mindenki. 

Félnem kellene, de álmomban nem tétovázom. 

Opal gyerekkora óta Az Alvidék megszállottja. Amikor esélye nyílik belépni a Starling-házba - és pénzt szerezni az öccse jövőjének megalapozásához -, nem tud ellenállni a kísértésnek. 

Ám a gonosz erők egyre mélyebbre ásnak a Starling-ház eltemetett titkaiban, és Arthur rémálmai túlságosan valóságossá válnak. Miközben Eden a saját szellemei között fulladozik, Opal rádöbben arra, hogy végre talán lesz oka a városban maradni. 

Álmomban otthon vagyok. 

És most harcolnia kell. 

Üdv a Starling-házban! Belépés csak saját felelősségre. 

KIADÓ: Agave Könyvek, 2023

ISBN: 9789635982400

RENDELHETŐ: itt

Habár az írónő korábbi, Tízezer ajtó címmel megjelent könyvét láttam már párszor, valamiért mégis elkerülte a figyelmem, nem úgy, mint a Starling-ház, aminek csodaszép borítója mellett a nagyobb híre megkövetelte, hogy ne sétáljak el csak úgy mellette. Éreztem is, hogy szeretni fogom, de mégis megdöbbentett az, hogy ennyire. Határozottan kiemelkedő lett számomra a fantasy műfajú könyvek közül! 

Alix E. Harlow egy elképesztő világba kalauzol minket: egy igazi kisvárosba, amit befed a folyton borongós hangulat köde, ahol ritkán süt ki a nap és akkor sem mindenkinek és olyan hihetetlen atmoszférát teremt a könyvnek, hogy azonnal bevonja az olvasót a való világból, mintha ő is ezeken az utcákon sétálna a főhőssel. 

Így ismerjük meg Opalt, akinek túl hamar kellett felnőnie és aki tizenhat éves kora óta egyedül vigyáz az öccsére. Egy motelszobában élnek, még az anyja ismeretsége által, aki egy éjszaka a folyóba hajtott autóval. Ez a történet tele van nem mindennapi szereplőkkel, és köztük az egyik aki leginkább ilyen, az a motel tulajdonosa, Bev. De erről nem szeretnék sokat írni, mert ezt olvasás közben kell átélni. 

Eden - a nevével ellentétben - cseppet sem paradicsomi kisváros, sőt... Opalnak minden célja az, pontosan ezért, hogy a testvérét kijuttassa innen, és ezért bármire képes: lop, hazudik, megszakad, az életét adná érte. A kettejük kapcsolata az egyik, ami a legmeghatóbb volt számomra a történetben. 

A történet alapvetően lassabb lefolyású, mégis érdekfeszítő és ott indul be igazán, amikor Opalt egyre és egyre jobban vonzza a Starling-ház, a maga vészjósló és hátborzongató, mégis különleges kertjével és amikor Arthur, a jelenlegi örököse munkát  ajánl neki,  képtelen nem elfogadni: egyrészt a ház (és a fiú) iránti megmagyarázhatatlan vonzalma miatt, másrészt pedig azért, mert tudja, az öccsének ez lehet a legjobb (ha nem az egyetlen) esélye. 

A könyv írásmódja több szempontból is egyedi: az egyik ilyen az, hogy amíg Opal szemszögét E/1-ben olvashatjuk, ezáltal is még inkább átélve és érezve mindent, amin keresztülmegy, legyen az minden kétségbeesése, reménye, ragadós mocsár a lába alatt, vagy a kert eldugottabb részén lévő gyönyörűsége - addig Arthur gondolatait is megismerhetjük, de E/3-ban, kicsit eltávolodva, mégis teljes belelátással és átéléssel. Így semmilyen apró információ, fontos momentum nem marad ki, amiről tudnunk kellene. Ami miatt pedig még ilyen, az az elképesztően szép, hol pedig ijesztően nyers írásmód, a zseniális humorról és finoman borzongató jeleneteiről már nem is beszélve. 

A legkiemelkedőbb "szereplő" még ebben a regényben az nem más, mint maga a ház, aminek szó szerint lelke van, a falain átrezdülve, a kertjét életre keltve; szinte érzed a keserűségét, szomorúságát, vágyát és gondoskodását, ami már önmagában még különlegesebbé teszi az egész könyvet és mindehhez hozzájönnek még a lap aljára szedett szószedetek, amik még nagyobb látásmódot és sokszor hidegrázós felismeréseket adnak a cselekményhez. 

A történet során több igazságot is megismerhetünk a ház történetéről, ami mint kiderült, pontosan az, ami: apró részletei egy nagyobb történelemnek, aminek a darabjait szépen lassan ismerjük meg és szedegetjük össze, míg megkapjuk a valódi hátteret, ami döbbenetesebb, mint gondolnánk. 

Nincs olyan rész, amiért ne lennék oda ebben a könyvben: az egész cselekménye, felépítése, írásmódja, szereplői, a kapcsolataik, a ház és annak története, az események alakulása, minden rettenetes vagy csodálatos eseményével együtt; az az érzelmi szint, amit okoz az olvasó lelkében, csak azzal, hogy kézbe veszi és igyekszik megismerni... egyszerűen hihetetlen. Alix E. Harlow beírta magát a kedvenc íróim közé, azok közé, akiktől ezentúl mindent olvasnom kell. 

"(...) El tudod ezt képzelni? Hogy a világ minden szeszélyednek engedelmeskedik, hogy bármi, amit kitalálsz, igaz lesz - csak azért, mert te meséled el?"

Az egyik kedvenc részletemet itt olvashatjátok. 

A Starling-ház fenomenális, minden fantáziát felülmúló és mégis túlságosan életszerű, varázslatos és hátborzongató, rettenetesen gyönyörű mese szeretetről, családról és otthonra találásról. Arról, hogyan küzdjünk meg a saját szörnyeinkkel a poklunkban ahhoz, hogy aztán a mennyországunkban végre megnyugodhassunk.