ELŐOLVASÁS | Ludányi Bettina: Teremtett látszat

 

Sziasztok!

Az elmúlt időszakban az a megtiszteltetés ért, hogy két számomra nagyon kedves magyar írónő azóta megjelent könyvét is előolvashattam, ebből az egyik a Teremtett látszat című mestermű volt. Ludányi Betti a tőle megszokott módon elképesztőt alkotott, ugyanakkor ez a kötet kicsit más, mint az előzőek, ami a lélektani mélységét is illeti.

TARTALOM:

"Tudom, hogy nem cselekedtünk helyesen. Egyikünk sem."

Az Olivia Ellis által megálmodott Visszatérés Podcast lehetőséget ad a nőknek a traumafeldolgozásra és a lelki újjászületésre. Vannak, akik név nélkül, eltorzított hanggal vállalják történetüket és mondják ki végre hangosan, min mentek keresztül. De mi van akkor, ha valaki mégis ráismer az egyik történet mögött megbúvó nőre? Valaki, aki a traumát okozta…

Egy éjszaka Oliviát megtámadják. Az ügyet Nathaniel Holden kapja, aki hamar rájön: a nyomok egyáltalán nem olyan egyértelműek, mint amilyennek tűnnek. Vajon melyik podcastinterjú fog elvezetni a valódi tetteshez? Ki fog elmerülni a teremtett látszatban, és ki fogja elsőként leleplezni az illúziót: az olvasók vagy a nyomozó?

Ludányi Bettina ismét egy csavaros, lélektani elemekben gazdag történetet tár az olvasóközönség elé. A társadalmi kritikával megfűszerezett pszichológiai regény emberi sorsok és traumák mélységeibe vezet. A manipuláció hálójába keveredve rájöhetünk, hogy tulajdonképpen a való élet is álarcok és játszmák összessége.

KIADÓ: Álomgyár, 2024

ISBN:  9786156067500

RENDELHETŐ: itt

Ludányi Betti ismert arról, hogy mindig képes újra és újra megugrani azt az igencsak magas lécet, amit egy-egy aktuális kötetével tesz magának. A Festménybe zárt lelkekről azt gondoltam, nem könnyen taszíthatja le semmi a trónról, de most mégis sikerült. 

A Teremtett látszat történetében megismerjük Oliviát, aki egy magazinon belül a Visszatérés podcast vezetője, amely arra hivatott, hogy a nőket ért traumákat segítsen feldolgozni a megjelenőknek, a hallgatók pedig, akik esetleg hasonlókon mentek át, érezzék: nincsenek egyedül. 

A könyv mélyebb lélektaniságát pontosan ez a szála adja: megismerhetünk általa sok olyan  dolgot, ami érinthet minket; ugyan nem mindenki esik áldozatul például családon belüli erőszaknak, vagy érték hasonló traumák, de a menstruáció tabusításával például már más a helyzet. Ez a téma konkrétan olyan, amiről Betti által akkor olvashattam, amikor épp én is rosszabbul viseltem, holott ez igenis fontos dolog egészségügyileg. Ezeken kívül természetesen sok más nehéz téma érintve van a podcast által, mint például: a nem megfelelő családi környezet, iskolai bántalmazás/zaklatás, elvetélés, közösségi média önpusztító hatásai, amik mind-mind csak jelentőségteljesebbé teszik a kötetet. 

A podcastre önként lehet jelentkezni, és nem minden esetben vállalnak nevet az áldozatok, sőt, a hangjukat is eltorzítják, hogy véletlenül se legyen esélye az esetleges még szabadlábon lévő elkövetőnek felismerni az illetőt, ami veszélyt jelenthetne rá, valakinek mégis sikerül... 

A történet nyomozati része azon az estén indul be, amikor Oliviát megtámadják - három idősíkon, eleinte kettő, majd szintén három szemszögből ismerhetjük meg a történteket. Az eset éjjelén és az eset után, majd a végén az eset előtti kis időre is betekintést nyerünk.
Az áldozat, mint Olivia és a nyomozó, Nathaniel Holden szemszögén át követhetjük az események kirakósának darabkáit, amik valamiért sehogyan sem akarnak összeállni egy egésszé. A kezdetektől tudjuk, hogy a megoldás valamelyik podcast interjúban lehet elrejtve, így a harmadik szemszög majd az interjúalany lesz, de addig nagyon sok izgalmon át vezet minket az írónő, és  Nate miatt érezzük mi olvasók is, hogy valami nagyon nem stimmel. 

A kötet különlegessége, hogy szerepelnek benne a bizonyos podcast interjúk leiratai is, így mi is jobban a nyomozás részeseinek érezhetjük magunkat, ugyanakkor a végén lévő csattanót nézve, ahol én csak ültem és hebegtem, hogy tessék?, határozottan annyira vakon tart minket, amennyire csak kell a végső katarzishoz. 

Jelen pillanatban egyértelműen ez lett a kedvenc Ludányi Betti - könyvem, ugyanakkor a következőt elképesztő kíváncsisággal várom, mert az tényleg nagyon más lesz, de valószínűleg még jobban érinthet személy szerint. Az itteni karakterek nagyon emberiek, szerethetőek, a szívemhez nőttek, de az ügy végkifejlete és a könyv lezárása sokkoló és fokozottan felejthetetlenné teszi az amúgy is addiktív olvasmányélményt, ami ugyanakkor tényleg célt ér: és rengeteged ad az olvasónak lelki támogatás terén is. 

" Milyen érdekes... a szavaknak tényleg erejük van. Tudnak rombolni, ugyanakkor építeni is. Ezért kell olyan jól megválogatnunk őket. Kár, hogy a mai világ embere gondolkodás nélkül hányja ki magából a mondanivalóját."

Spoilermentesen ennél többet lehetetlen is lenne róla írni, szóval végszóként: a Teremtett látszat már túlmutat egy brilliánsan összetett pszichológiai thrilleren. Ennek a regénynek a lélektani mélysége, mondanivalója (miszerint a traumáink feldolgozása sohasem egyenlő azok elbagatellizálásával - mint például: az a lényeg, hogy már minden rendben) megköveteli, hogy mindenki kézbe vegye, mert életre szóló hatással lehet a lelkére, messze nem csak a döbbenetes csavar és sokkoló lezárás miatt. Kötelezővé tenném, főként nőknek, de férfiaknak és bizonyos korhatár felett fiataloknak egyaránt (felső korhatár nélkül)!

Az írónő most egy igazán egyedi ajándékkal is készült nekünk: ezen a linken többek közt egy novellát, érdekességeket, podcast hanganyagokat és spotify lejátszási listát is találhattok! 

Akinek pedig esetleg nem lenne a fent említett alkalmazás, annak én kedveskedtem egy youtube-on elérhető lejátszási listával, ami a könyvhöz tartozó zenéket tartalmazza, ezt pedig itt érhetitek el!

Ashley Audrain: A szív sötétje

 

Sziasztok!

Teljesen rám vall az, hogy amikor azt érzem, lehet könnyedebbre van szükségem - jön egy erőteljesebb érzés, egy bizonyos könyv iránt, hogy most kell olvasnom. Pontosan ez történt A szív sötétje esetében is, ami messze nem egy könnyed könyv, ugyanakkor több szempontból is mélyen érintett és egy alapból nagyon nehéz élethelyzetben talált meg; hol kirántott belőle, hol segített megélni és kiadni az érzelmeimet. 

TARTALOM: 

ANYA. LÁNYA. 

ANGYAL VAGY SZÖRNYETEG? 

Blythe Connor eltökélt, hogy kislányának, Violetnek olyan melegszívű és szerető anyja lesz, amilyen neki nem adatott meg. Ám az anyaság első, kimerítő napjaiban meggyőződésévé válik, hogy valami nem stimmel a kisbabájával – nem úgy viselkedik, mint a többi újszülött, és ők ketten, anya és gyermeke képtelenek kötődni egymáshoz.

Vagy ez csak Blythe rögeszméje lenne?

A férje, Fox úgy gondolja, hogy csak képzelődik. S minél kevésbé hisz neki Fox, Blythe annál inkább úgy érzi, anyaként és feleségként is kudarcot vallott. A helyzet felemészti minden józanságát, s már saját magában sem bízik.

A kistestvér, Sam érkezése azonban mindent megváltoztat: Blythe magától értetődő módon kapcsolódik a kisbabához, és végre olyan anya lehet, amilyenről mindig is álmodott. Valóságos lehet ez az idill? Vagy a balsejtelem, ami Violet születésének pillanatától kísérti Blythe-ot, beigazolódik?

Mi van, ha az anyaság nem mindaz, amire mindig is vágytál, hanem mindaz, amitől mindig is rettegtél?

A szív sötétje letaglózó és elképesztően izgalmas regény, amely megkérdőjelez mindent, amit az anyaságról és a szülői szeretetről gondoltunk.

ASHLEY AUDRAIN PR-szakértő Torontóban él a férjével és két gyermekével. A Penguin Books Canada kiadóvezetőjeként dolgozott, mielőtt megírta első regényét, A szív sötétjét, melynek jogait harmincnégy országban adták el, s amely az Entertainment Weekly, a Marie Claire és a Newsweek által is 2021 legjobban várt könyve lett.

KIADÓ: Libri, 2021

ISBN: 9789634336983

RENDELHETŐ: itt

Úgy emlékszem, Ashley könyve már korábban is szembejött velem, hiszen sokáig nagy híre volt, amin így az elolvasása után már nem is csodálkozom. Mindenesetre ezek után hosszabb ideig nem került a szemem elé, majd mikor újra a kezünkbe került egy könyvesbolti túránk alatt Kata barátnőmmel,  akkor már tudtam, hogy én ezt egyszer mindenképpen el szeretném olvasni. Most meg is történt és bár nem saját példányt olvastam, már a felénél éreztem, hogy én ezt bizony megveszem, mert a polcomra kell. Teljesen megértem azt, aki szerint újraolvasós, bár őszintén szólva, lehet nem bírná el a lelkem még egyszer, de annyira elképesztő, hogy egyszerűen a polcomon kell látnom. 

A szív sötétje különleges és lebilincselő írásmódja letehetetlenné teszi három generáción is átívelő történetét, ami viszont minden, csak nem könnyed. Kendőzetlenül ír az anyaság legnehezebb, legmélyebb és legsötétebb bugyrairól, ami sokszor hol megvetést, hol megértést, hol együttérzést, hol sajnálatot vált ki belőled; van, hogy megnyugtat, hogy nem vagy egyedül és van, hogy hálát adsz, amiért nem veled történik ez. 

Az írásmódja elképesztő: alapvetően E/1-ben ismerjük meg Blythe gondolatait, de E/2-ben célozva a férjének, amitől az olvasó is még inkább személyesebbnek élheti meg. E/3-ban pedig kisebb, de mégis pont elég rálátást kapunk Etta, Blythe nagyanyja és Cecelia, Blythe édesanyjának életére. A múlt és jelen sorai közül kiviláglik három nőnek az élettörténete és ezáltal a nevelési minták hatása. Etta kezel(het)etlen betegsége, Cecelia ebből fakadt traumája miatt Blythe-nek olyan távolságtartást jutott, aminek a hatását mindenáron elakarta kerülni Violettel - de ez több szempontból is lehetetlennek bizonyul és sajnos neki is meglesznek a maga tragédiái.

Az írónő olyan nyíltsággal és letaglózó módon írja le az anyák érzelmi világát, hogy akkor sem tudnád elfordítani a fejed, ha akarnád, és olyanokat is, amiket talán nem mernének sokan leírni vagy elolvasni. Az anyaság minden aspektusa benne van ebben a regényben: olyan szintű rettegést és fájdalmat vagy csodálatot és szeretetet közvetítenek az egyébként nehéz téma ellenére olvasmányosan megírt sorok,  hogy ezek maradandóan gyökeret vernek az ember lelkében. 

"Amikor megismertelek, senkim sem volt, és egyszer csak ott voltál te, a mindenem, úgy, hogy különösebb erőfeszítést sem kellett tennem érted."

"Valahol a szı́vem mélyén tudtam, hogy soha többé nem leszünk ilyen közel egymáshoz."

"– Van az a mondás, hogy csak a napok hosszúak, az évek gyorsan telnek."

" - Blythe, az emberek talán rossz dolgokat fognak mondani rólad. De az mind nem érdekes. Csak egy dolog számít, az, hogy te mit hiszel magadról."

"Azt hittük, ismerjük egymást. Azt hittük, ismerjük önmagunkat."


"Alig volt valamim a világon, de te az enyém voltál."

"Amikor rám nevet, érzem, hogy nem hiába élek."

"Vannak napok, amelyek mérföldkőként jelölik életünk sorsfordı́tó pillanatait. Amelyek után már sosem leszünk azok, akik előtte voltunk."

"A változás lassan megy végbe, apró, alig észrevehető lépésekkel halad a maga útján."

"– A lányom hibázott. Te még sosem hibáztál, Maureen? Hiszen emberek vagyunk."

"– Nem az a célom, hogy olyan légy, mint én. Csak… nem tudom, hogyan tudnálak megtanítani arra, hogy más legyél."

"– Tudod, sok minden van, amit nem tudunk megváltoztatni magunkban. Így születtünk, és kész. De vannak tulajdonságaink, amelyeket az élet alakít bennünk. Meg persze az, ahogy mások bánnak velünk. Milyen érzéseket keltenek bennünk."

A cselekményről nagyon nehéz spoilermentesen írni, mindenesetre az érzelmi sík mélysége magával ránt, végig szurkolsz Blythe-nak, sőt, később Gemmának is - akivel a főhősnőnk barátsága és annak kialakulása először amilyen abszurdnak érződik, utána olyan erős mentőkötélnek éljük meg velük együtt, és mikor értelemszerűen vége szakad, az szinte nekünk, olvasónak is fájdalmas zuhanás. A karakterek annyira emberiek, hogy lélegeznek, és persze van, aki közelebb kerül a szívünkhöz, míg van, aki kevésbé, de alapvetően nagyon nehéz azt eldönteni, hogy ki a rossz és ki a jó. Semmi sem ennyire fekete-fehér.  

Fox, Blythe férje talán az egyik legnehezebben megkedvelhető személy, de azt legalább elismerte, hogy Blythe többet érdemelt volna tőle. 

Sokáig nem értettem a thriller jelzőt a könyvön és igazából ténylegesen még így a végén sem mondanám annak, bár megértem, miért került rá: Violet helyzete sokszor valóban annyira hátborzongató, hogy végig abban reménykedsz, csak Blythe képzelődik, de mikor ezt el is hinnéd, Ashley visszaránt egy sokkoló lezárással, ami nem hoz megkönnyebbülést - hiszen nem is hozhat. Egy ilyen olvasmányélménynél nem is lenne valósághű a megkönnyebbülés és a boldog vég. A gyászfeldolgozási folyamat miatt még erősebben érintett és bizonyos módon segített is egy kicsit más jellegű, frissen történt személyes tragédiámban. Emiatt is, ha műfajba kéne sorolnom, határozottan szépirodalom, azon belül is pszichológiai dráma és hihetetlen mély lélektani regény.

A szív sötétje - ahogy a zseniálisan lefordított magyar cím is mutatja - egy lírai gyönyörűséggel megírt, de hátborzongatóan kemény könyv, ami nem kíméli a lelked, megkérdőjelezed a józan eszed, minden érzelmedet - és mégis olyan hatással van rád, amiért sosem tudod egyszerűen csak visszatenni a polcra és elfelejteni. Egy olyan könyv, amit anyaként olvasni a legnehezebb és mégis a legérdemesebb. 

Búcsúm - 2024. 03. 06.

 

(Nénikémnek❤)

Azt mondják, mindig a legjobbak mennek el.

Azt tudtam, hogy Te is közéjük tartozol - de azt, hogy elmehetsz, nem tudtam elhinni és nem voltam hajlandó elfogadni...de megtörtént. 

Sajnos megtörtént, és ez nekünk nagyon rossz, de Neked legalább már jobb.

Nem tudom, hogyan hihetnék ezután bármiben, de abban bízom, hogy az utolsó üzenetemet is megkaptad valamikor, valahogyan, vagy csak ismersz annyira, hogy tudod - még ha nem is volt lehetőségem elmondani. 

Erre a fájdalomra nincsenek szavak. 

Csak a végtelen szeretet. De az bármeddig elér - akárhol is vagy most.