Ludányi Bettina: Kettőnk bűne

Sziasztok!
Ez az a kötet, amit elképesztően vártam az első rész* olvasása után és nem is kellett csalódnom.

* A Kettőnk titka értékelését itt éritek el. 

Ezúton is köszönöm a recenziós példányt az Álomgyár kiadónak! 

TARTALOM:

Elég erős az emberi akarat, hogy megmentsen a tébolytól?

Niki Varela élete káoszba fordul, amikor rájön, mi a lakásában zajló különös jelenségek valódi oka. Eljön az a pont, amikor a tagadás már nem működik, és szembe kell néznie a sötét árnyakkal. Mindeközben úgy érzi, hogy már senkiben nem bízhat. 

Alexios Hallas pszichiáter még mindig nem tudott megbirkózni a történtekkel. Nem tehet semmit - sem az ártatlanokért, sem Nikiért. Mindketten megtapasztalják, mennyire törékenyek az emberi kapcsolatok, és olykor éppen az fordul ellenünk, akiben a leginkább megbíztunk...

Hogyan küzdi le Niki az őt ért traumát? Vajon Alex képes lesz helyesen dönteni, amikor alkalma nyílik rá, vagy inkább utat enged a sötétségnek? Hogyan alakul egy függő sorsa, aki majdnem az életével fizetett egy barátságért?

A Kettőnk titka folytatásával ismét mély lélektani vizekre kalauzol minket az írónő és egy pillanatra sem érezhetjük magunkat biztonságban. A sorok között megelevenedő pszichológiai thriller  méltó lezárása Ludányi Bettina lebilincselő Függőség-sorozatának.

KIADÓ: Álomgyár, 2020

ISBN:9786156013682

RENDELHETŐ: itt

Egy dolog továbbra is állandó: az, ahogyan Betti ír, és az, ahogyan én reagálok rá.

Most kicsit nehezebb összeszedni a gondolataimat, akkora hatással volt rám az egész könyv, különösen a végső fordulat. Az totál sokk. Hazudnék, ha azt mondanám, nem sejtettem, hogy a kedves írónő még nagyobbat üt ennek a kötetnek a végén, mint az előző résznek; erre viszont tényleg nem számítottam. Szó szerint leesett az állam és azóta is próbálom felfogni, hogyan történhetett ez. Hogyan, miért és mikor? Olyan szinten vitt magával az egész, hogy mégsem szúrtam ki, ami végig a szemem előtt volt persze nem is lett volna okom gyanakodni, pontosan ezért olyan döbbenetes az egész. 

Ha lehet, még addiktívabb, mint a Kettőnk titka, a legelső mondattól a legutolsóig magához láncolt. Egyszerre jellemezte a legrosszabb események utáni gyógyulás és az újabb vihar előtti csend, nem volt olyan pillanat sem, ahol azt éreztem, abba tudnám hagyni. Azt mondják, az igazán jó könyv ismérve az, ha le sem tudod tenni, de mégsem akarsz a végére érni. Itt határozottan ezt éreztem.

Már az elején van egy bizonyos esemény, amivel egyszerre kavar fel és könnyít a lelkeden - és ez még csak a kezdet. Abszolút a lelki-érzelmi vívódások jellemzik: láthatjuk, hogyan próbálják magukat túltenni a történteken a karakterek, akiket ismerünk... miközben két új szereplőt is megismertet és az ő harcuk az, ami eldönt a végén mindent.

A pszichológiai háttere is jobban kibomlik a történetnek, ami egyszerre lehet ijesztő, ugyanakkor elképesztően érdekes is. Egy olyan témát mutat be ezáltal, amit nem tartok annyira közismertnek, de hozzám valamiért közel áll. Így igazi csemege volt jobban belelátni az egész folyamatba.

"Egyetlen döntésünk hatással lehet az egész életünkre. Vagy egyetlen ember döntése egy városéra. Én döntöttem: kezembe vettem az első pár alkoholt, és onnantól kezdve megpecsételtem a sorsomat. Vannak sebek, amik sosem gyógyulnak be, és károk, amelyeket már nem lehet helyrehozni.

Ilyen a függőség."

A Kettőnk bűne egy olyan történet, ami megismertet a függőséggel, aminek segítségével megértheted, mit is érez egy függő, és főként ennek a lehetséges következményeit mutatja be. 

Egyszerre borzongatóan izgalmas thriller és eszméletlen okos pszichológiai kórkép, drámával fűszerezve, ami minden érzelmedet előhívja. 

Egy nem mindennapi lány harca, főként önmagával és a múlt árnyaival, egy beteljesületlen, mégis igaz és gyönyörű szerelem története, egy barátságé, ami túlélte az elképzelhető legdurvább eseményt is, a küzdelmek, megbocsátás, és veszteségek története, azé, hogy nem mindenki az, akinek látszik és főként annak a története, hogy mindig van remény az újrakezdésre. 

Kegyetlenül valós és felkavaró, lebilincselő, kiszámíthatatlan, valahol keserédes, mégis tökéletes lezárással a sokkoló csavar után. Igazi remekmű, maga a cselekmény és az "egymást kiadó" borítók is. 

A hozzátartozó és hangulatfokozó zenelista: https://www.youtube.com/playlist?list=PLJjmkYtASry-etNGaC37pWhwFvBCW5vkG

Álarcos bál

Van az a pont, amikor már ahhoz is fáradt vagy, hogy felvedd a maszkot, a "jól vagyok, minden rendben" álarcát - nem hogy viseld.
Eljön egy olyan időszak, amikor egyszerűen engedni kell leesni, mielőtt teljesen megfojt. 

Amikor el kell ismerni, hogy nem vagyunk jól, és nem kell emiatt pluszban még rosszabbul éreznünk magunkat. 

Ki kell sírni, megpróbálni tudatosan kezelni a pánikot, még ha ez sokszor időbe is telik vagy ismétlődhet; és abban bízni, hogy ami most pokolnak tűnik, később ajándék lesz. 

Ludányi Bettina: Kettőnk titka

 Sziasztok!

Ludányi Bettitől ez volt a harmadik könyv, amit olvastam, és egyben ez lett az abszolút kedvencem. Noha már mellőzi a romantika szálat, ez egyáltalán nem is hiányzik a történetből - letehetetlen, kiszámíthatatlan, kegyetlenül valós pszichológiai thriller, ami biztosan benne marad az emberben; tapasztalat, ugyanis 7 hónapja olvastam, és bár írtam értékelést, egy kis "alkotói válság" után most jutottam oda, hogy felkerüljön ide blogra is, mivel nemsokára kézbe foghatom a második részt.

TARTALOM:

Mi az erősebb: a függőség vagy az akarat? 

Niki Varela alkoholista. Lassan egy éve nem iszik, mégis különös dolgokat tapasztal maga körül. Időről időre borosüvegek tűnnek fel a lakásában. Hiába állítja, hogy nincs köze hozzájuk, még a legjobb barátnője sem hisz neki. 

Alexios Hallas pszichiátert valaki magánnyomozásra kéri fel, így hozza össze a sors Nikivel. A férfi hiába foglalkozik évek óta függőkkel, így sem ismeri fel időben, mi folyik a lány körül.

Egy szenvedélybeteg képzelgéseiről lenne szó csupán, vagy valaki az őrületbe akarja kergetni a lányt? Mi a különbség a valódi tettes és áldozat között? Meddig képes egy függő uralkodni a sóvárgásán, ha mindent elveszít, ami fontos volt számára?

Ludányi Bettina írónő új regénye ezúttal az addikció lélektanát járja körül. A pszichológiai thriller és dráma jegyei keverednek a történetben, amelynek soha nem találod ki a végét.

KIADÓ: Álomgyár, 2019

ISBN: 9786156013613

RENDELHETŐ: itt

Kiolvastam.

Az első gondolatom az volt, hogy: aztajór*hadtélet.

De ennyivel nem intézhetem el, ennél többet ér ez a könyv…

Jelen pillanatban – miközben próbálom feldolgozni – nem tudom, hogy megverni akarom Bettit, amiért ennyire kegyetlen, vagy leborulni előtte és kinevezni a magyar pszichológiai thriller/dráma királynőjének!

Nem titok, hogy számomra az Álomgyár premierek egy hagyománnyal érnek fel – nagyon ritka az, amire nem megyek el, bizonyos írónőkét nézve és az meg lehetetlen, hogy üres kézzel távozzak onnan; az, hogy valamit megveszek, nem is kérdés, ha valamit nem tudok, na az a szívfájdító, de szerencsére ritka.

Főleg a Nyomodban után nagyon vártam Betti új könyvét – természetesen mindegyikükét; de majdnem a kezdetektől azt éreztem, hogy ezt kell elsőnek olvasnom. Nem telt sok időbe, még úgy sem, hogy nem tudtam minden percben olvasni – mert ennek ellenére bárhol és bármikor olvastam, amikor csak lehetett. Ez eredményezte a kevés alvást, majdnem buszon maradást, sírhatnékot a metrón, idegbajt, hogy pont a legizgalmasabb résznél a vége felé  kellett letennem, és a totális sokkot, amit a legvége tartogatott még mindig az utolsó mondatot próbálom feldolgozni.

A cselekményről a tartalom épp eleget mond, a fordulatokat nyilván nem lövöm le amúgy sem, hogy ki hogy viszonyul a karakterekhez, az meg eleve egyéni. És már csak azért sem akarok ezekről sokat írni, hogy tudat alatt se utaljak semmire, ami spoileres lehet.

Az írásmódja a megszokott addiktív: nem lehet letenni és nem hagy nyugodni, még azután sem, hogy a végére értél, annyira benned marad. Végig egy filmként pergett le előttem, amit köröm rágva nézek végig, folyamatosan azon agyalva, mi lesz ebből; végiggondolva magamban a lehetséges forgatókönyveket, de persze van, amire nem számíthattam, egy bizonyos dolog is leginkább a tanulmányaim miatt fogalmazódhatott meg bennem... és jóval a stáblista lepergése után, mikor már a képernyő is elsötétült, csak ültem és néztem magam elé.

"Érdekes, hogy az emberek úgy dédelgetik a rossz emlékeket, mintha valamiféle kincsek lennének. Néha előveszik, leporolják őket, fájdalmat okoznak maguknak velük, aztán visszarakják képzeletük polcára, hogy legközelebb újra letudják porolni azokat."

A borító a szívem csücske – ne kérdezzétek, miért. Imádom azt, ahogy az egész meg lett alkotva, meg azt is, hogy nem a klasszikus pasialak van rajta (akkor is, ha amúgy szeretem Alexet), és a két női alak... hát, többet rejt, mint azt elsőre gondolnád. És erről beszéltem akaratlan utalás alatt. Lakat a számon!

Őszintén szólva még kavarog bennem az egész, hát mi a fene volt - ez ez a nő hihetetlen -megint megcsinálta - egyre durvább - nem lehet ez a vége - ide a második részt - de mégis mi volt ez - miért? - ez nem igaz – formájában, váltakozva. Nem tudok és nem is akarok leállni. 

Bevallom: függő lettem.

Teljesen.❤

Az érzés, amikor... végre a kezedbe kerül a könyved várva várt folytatása, de te úgy döntesz, hogy előtte újraolvasod az első részt is az igazán teljes élményért. És másodjára is elmondhatatlan, hideg rázó és fejbe vágó érzés. Imádomimádomimádom. 

Nagyon ritkán olvasok újra könyveket, folytatástól függetlenül is, de ez. EZ.
Azt hiszem, a legkedvencebb pszicho-thrillerem, tényleg.

Hihetetlen volt. Ugyanolyan zseniális, mégis újfajta élményt adott az, hogy nagyrészt tudom, kivel, mikor, mi és hogyan történt; láttam azt, hol akart félrevezetni, hogy utalgatott egy bizonyos eseményre, ami egy filmszerű jelenetként ugrott be, mielőtt kiderült volna, és van amivel még másodjára is majdnem megtévesztett. Bár a csavart akkor sem tudnám elfelejteni, ha akarnám, még így is katartikus érzést nyújtott, főleg a zenékkel*, amiket így zavartalanul tudtam hozzáhallgatni nyilván egy munkahelyen vagy közlekedési eszközön ezt nehezebb kivitelezni, és én első alkalommal a legtöbbször így tudtam olvasni. 

Így még izgalmasabb megtudni, mi lesz ezek után. Még egyszer köszönöm az írónőnek, egyszerre utálom és imádom!

* https://www.youtube.com/playlist?list=PLJjmkYtASry-YMglaeZxjlqy9kUdrtQz-